Növények/C/Cirok

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | C
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 4640 bájt

Növények

Cirok


Ybsgm 2b (7707848650).jpg
Cirok
(Sorghum Syn: )
Más neve(i): cil, csil vagy cirköles, Erdélyben tatárka

A cirok, a perjefélék családjába tartozó növénynemzetség mintegy kétszáz fajjal. Mivel ezek közül több keresztezhető, a nemzetség rendszertani felosztása messze nem egyértelmű: amit egyes szerzők önálló fajnak tekintenek, az másoknál csak változat stb. Különböző célokra több faját termesztik.

A nemzetség Etiópia és Szudán sztyepp-szavanna területein őshonos, de ma már a meleg mérsékelt égövig mindenfelé termesztik. Hazánk a cirok termesztésére alkalmas övezet északi határán van; a Magyarországon termesztett fajokat Olaszországból hozták be.

Fontosabb, termesztett fajok

Európában – így hazánkban is – először csak a seprőcirkot honosították meg; a takarmánycirkokat Európában csak később kezdték nagyobb területen termeszteni. A seprőcirok erőteljes talajt kíván, gazdag talajon azonban durva szakállt nevel. Művelése megegyezik a tengeriével. Érés idején, október elején a cirok szárat tőből levágják, kévékbe kötik, behordás után pedig a cirokszakállt a nyak alatt 20–25 cm-re levágják, és nagyüzemi termelésnél mesterségesen, különben pedig csak szellős helyre felaggatva megszárítják, végül a magot róla fakardokkal lesimítják.

Magyarországon kicsinyben hagyományosan a kukoricaföldek szélén művelték. Nagyban egész táblákon a 19. század végén csak Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében. Katasztrális holdanként általában 4–10 mázsa cirokszakáll és 7–15 mázsa mag termett.

A fenyércirok évelő növény, amit ha egyszer sikerrel vetnek valamely területen, onnan igen nehezen irtható, mert gyöktörzsei minden irányban átnövik a talajt. A 19. században egy ideig nálunk is nagyon ajánlották a termesztését, de később felhagytak vele.


Felhasználása A seprőcirkot virágboga, a cirokszakáll végett termelik, hogy abból seprőt és egyéb ipari cikkeket készítsenek. A cukorcirkot és a seprőcirkot többször ajánlották takarmánynak, mivel kedvező időjárásnál kétszer is kaszálható, azonban igen gyorsan megkeményedik, így nem ér annyit, mint a tengeri csalamádé (vágott, erjesztett kukoricaszár). A cukorcirokból már a 19. században többször is megpróbáltak cukrot előállítani (különösen Amerikában), de sokáig nem tudták kikristályosítani a cukrot, így az eljárás Magyarországon csak 1936 után, Surányi János kezdeményezésére terjedt el.

A második világháború után nagy táblákban főleg Békés és Csongrád megyében termesztették.

A tarka cirok termése és hajtása nemcsak takarmány, de sokfelé élelmiszernövény. Hasonlóképpen (lisztté őrölve) a seprőcirkot is használják élelmezésre. Kínában és más ázsiai országokban cirokmagból égetett szeszes italokat készítenek, mint például a kínai baijiu és a tajvani kaoliang.

Magyarországon Hazánkban az 1920–1930-as években kezdtek takarmánycirkokat termeszteni, de nagyobb területen csak a második világháború után. Vetésterületük azóta is hullámzó. A cirkot gyakran a kukorica helyett alkalmazzák a sör- és maláta, valamint az alkoholiparban. A II. világháború alatt a viaszos fajták magjából vonták ki a keményítőt a tapiókapuding helyettesítéséhez. Az ipari felhasználás legfontosabb területei a keményítő, glükóz, szirup olaj, gluténtakarmányok és egyéb olyan termékek, melyek a kukorica nedves őrlésekor keletkeznek. A cirok lisztjét ragasztókhoz alkalmazzák. Takarmányozáshoz a teljes cukorcirok növényt feldarabolják, dehidratálják, megőrlik és pelletálják.



Nyíl.gif Lásd még: Mit-mihez Natúr gyógytea Tanácsok, tippek

Magyar Wikipédia: Cirok


Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cirok témájú médiaállományokat.