Az útszéleken gyakori, évelő, lágy szárú, a Földközi-tenger vidékén őshonos, de a hűvös éghajlathoz is alkalmazkodott. 30–60 cm magas, négyszögletes, felálló szára kívül gyapjas-molyhos tapintású, keresztben átellenes leveleinek széle csipkés-fűrészes. Gömbös örvet alkotó virágai a felső levelek hónaljában ülnek. Termése világosbarna színű, sima felületű makkocska.
Virágzás kezdetén sarlóval gyűjtik.
Gyógyhatása
Légúti hurutos betegségeknél, étvágytalanság, epe- és májbetegségek esetén teakeverékekben, és gyógycukorkákban használják.
Néha a gyakoribb fekete pemetefű(Marrubium peregrinum) fajt is gyűjtik hasonló hatásáért.
Az orvosi pemetefű keserű erősítőszer étvágytalanság vagy kisebb emésztési zavarok esetén. Makacs köhögés és légúti gyulladások kezelésében szintén alkalmazzák.
Teáját légcsőhurut, étvágytalanság, epe- és májbetegségek ellen fogyasztják.
Idegnyugtató, szívműködést szabályzó hatása is van.
Váladékoldó hatása miatt köptetőként is alkalmazzák. Gyógycukorkák és likőrök készítésére is felhasználják.
A virágos hajtásvégeket epehajtóként javasolják az epekiválasztás zavarai esetén.
Külsőleg a pemetefű a fekélyek, a gennyes vagy rosszul gyógyuló sebek kezelésére alkalmas.
Pemetefű ellenjavallat
Mind ezidáig semmilyen mérgező hatása nem ismert az előírt adagok betartása esetén.
Nagyobb adagokban azonban a marrubiin szívritmuszavart (arrhythmia) okozhat.
