Szakácskönyv/Mit-mihez/A/Amaránt

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Recept mérete: 2100 bájt

Szakácskönyv

Amaránt

Szőrös disznóparéj
(Amaranthus retroflexus -{{{2}}})
Más neve(i): w:disznóparéj


A disznóparéj vagy amaránt a szegfűvirágúak rendjébe tartozó disznóparéjfélék családjának névadó nemzetsége. A világ számos részén elterjedt. Körülbelül 100 faj tartozik ide.

Gyógyhatása:

Számos faját a magok miatt termesztik, főleg Ázsiában és Amerikában. Fontos tápláléknövénye volt az inkáknak és az Andokban ma kiwicha néven említik. A régi aztékok is ismerték, ők huautli-nak nevezték a növényt. Más mexikói bennszülött népek rituális italokat és táplálékokat készítettek belőle.
Sokan a mai napig megpirítják az amaránt magokat és mézzel vagy melasszal keverik; ezt a keveréket alegría-nak nevezik (spanyolul „vidámságot” jelent).
Az amarántmag teljes értékű fehérjét és növényi rostokat tartalmaz, ásványi anyagokban gazdag (vas, magnézium, réz és mangán), és a kalcium tartama is jelentős. A magokban található olaj 70 %-ban telítetlen zsírsavakból, linolsavból és omega-3 zsírsavakból áll. A gluténmentes diétánál jól használható, mert w:glutént nem tartalmaz!
Egyetlen mérgező Amaranthus-fajt sem ismerünk, de a levelek w:oxálsavat tartalmaznak, és w:nitrátban gazdag talaj esetén nitrátokat is, így forrás után a főzővizet le kell önteni róla.

Az Amaranthus retroflexus-t az amerikai őslakosok számos ételben és gyógyszerként is felhasználták Az indiai Kerala államban népszerű thoran nevű ételben a szőrös disznóparéj finomra vágott leveleit kókuszreszelékkel, csilivel, fokhagymával, kurkumával és más összetevőkkel ízesítik.

Nyíl.gif Lásd még:

Magyar Wikipédia: Amaránt


Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Amaránt témájú médiaállományokat.