Növények/C/Cukorcirok

A lap mérete: 4054 bájt

Növények

Cukorcirok

Allergén növényekDísznövények‎ Ehető növények Élvezeti növények Fák Festőnövények Fűszerek Gabonák Ehető gombák Gyógygombák Gyógynövény lista Gyógynövény terápiák Növények gyógyhatása Gyógyteák Illóolajok Zsíros olajok Gyomnövények‎ Gyümölcsök Hiperakkumulátor növények Húsevő növények‎ Ipari növények Légtisztító növények Mérgező növények Mézelő növények Parazita növények‎ Pszichoaktív növények Zöldségfélék Védett növények Vízinövények Inváziós fajok • Fajtalisták • Mit-mihez használunk

---

Cukorcirok és az angol perje

Cukorcirok

(Sorghum saccharatum, Syn:)

Más neve(i): -

A perjefélék családjába tartozik, azaz egy nagyra nőtt fűféle. A szárának nedve és a magja fogyasztható, egynyáriként tarthatjuk a kertben.

A cukorcirok hazánkban kevéssé ismert, mellőzött gabonafajta, de valójában sokoldalúan hasznosítható, és a kukoricához hasonlóan a kiskertekben is kiválóan termeszthető. A növény szárának magas a cukortartalma, amely préseléssel könnyen kinyerhető, és bioetanol előállításra használható.

1 kg szacharózból 538-700 g, vagy 648-843 l bioetanolt lehet kinyerni. A szár két részből épül fel, mégpedig a külső támasztó szövetekből, amely nagy cellulóz-, és igen alacsony erjeszthető cukortartalmú (0,51%). A belső szivacsszerű bélrész 14% száraz rostanyagot és 86% levet és benne 15-17% erjeszthető cukrot tartalmaz. A szárban található cukortartalom mennyisége nagymértékben függ az évhatástól, és a választott fajtától is. Hűvös és csapadékos évben a szárban mérhető cukor mennyiség csupán 8-10% körüli.

Az Ázsiai kontinens számos országában a cirokra mind potenciális bioenergetikai alapanyagra tekintenek. Ezen országokban az egész évben rendelkezésre álló magas hőmérsékletnek és csapadékos időjárásnak köszönhetően egy évben kétszer is lehetőség nyílik a betakarítására. Betakarítás során a bugát eltávolítják a szárról, és a szárat lelevelezik. A bugának fontos szerepe van a humán élelmezésben, mivel belőle nagy tápértékű liszt készíthető, amely glutént nem tartalmaz, így a lisztérzékenyek is biztonsággal fogyaszthatják.

A levelek cukortartalma rendkívül alacsony, ezért nem érdemes a száron hagyni őket. A leveleket elégetik vagy biogázként hasznosítják, és ezzel biztosítják a technológiai folyamatokhoz szükséges hőt és villamos energiát. A szárat ezután préselik, amely során a szárban található lé 65-75% eltávozik. A ciroklevet ezután fermentációs tartályokba vezetik, ahol megtörténik az alkohol erjesztése).

A cukorcirok felhasználásának egyik leggazdaságosabb módjának az etanol előállítást tartja. Az első generációs bioüzemanyag előállításon kívül a második generációs bioüzemanyagok nyersanyaga is lehet a cukorcirok.

Alkoholt ipari méretekben cellulózból annak savas hidrolízisével az 1. és a 2. világháborúban állítottak elő, s ezt a technológiát az 1940-es évek végén továbbfejlesztették. Napjainkban a ligno-cellulóz alapú bioetanol gazdaságilag versenyképes lehet a kukorica-keményítőből gyártott etanollal szemben. A cirok szára jól bontható cellulózzal és hemicellulózzal is rendelkezik. A szárban található cellulóz mennyisége 206-265 g/kg, a hemicellulóz pedig 159-191 g/kg.

A gyomfertőzés megakadályozásának módjai: a mechanikai, a vegyszeres gyomirtás, vagy ezek kombinált alkalmazása.

A leggyakoribb kártevők a levéltetvek (Rhopalosiphon maydis, Sypha maydis). 2–4 mm hosszúságú, nagyobbrészt zöld, fekete vagy sárgás szipókás állatok. A növényen a tetvek nagy tömegben, telepeken helyezkednek el, és szívásukkal a tápanyagot elvonják. Ennek hatására a levelek zsugorodnak, sodródnak, gyakran megjelenik a korompenész, és elszáradnak. A növény a fejlődésben megáll, súlyos fertőzés esetén elszárad.

Magyar Wikipédia: Cukorcirok