Ugrás a tartalomhoz

Szakácskönyv/Mit-mihez/M/Magas aranyvessző

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Recept mérete: 4541 bájt

Szakácskönyv

Magas aranyvessző



Magas aranyvessző
(Solidago gigantea, Syn: -)
Drog Solidaginis herba,
Más neve(i): észak mimózája, jágerkender, késői, illetve kései aranyvessző magyarmimóza, magyarmimóza, nyárimimóza, semfűsemfa, vadmimóza.


: A legtöbb aranyvesszőhöz hasonlóan ez is Észak-Amerikában honos; onnan hozták át Európába dísznövényként. Azóta számos termőhelyen, így Nyugat-Magyarországon is kivadult.

A közönséges aranyvessző ismert gyógynövény, de tömegesen nyíló, élénksárga virágai miatt főleg dísznövénynek termesztik. Fitoterápiai célokra gyűjtik a vadon termő kanadai aranyvessző és magas aranyvessző virágos hajtásait (Solidaginis herba) is. Gyógynövényként is felhasználják: drogja jobb minőségű és több hatóanyagot tartalmaz, mint a Magyarországon őshonos közönséges aranyvesszőé.

Hatóanyagai Legjellemzőbb hatóanyagaik a flavonoidok (1-2%), a szaponinok (2-3%) és az illóolajok. Ezen túl nyálkaanyagokat, fahéjsavszármazékokat és cserzőanyagokat, szaponin-, cseranyag-, rutin-, keserű-anyag-, nikotinsav- és kevés illóolajat is tartalmaznak.

A belőle készült forrázatot külsőleg toroköblítésre, teaként fogyasztva pedig magas vérnyomásra, különféle epe-, vese-, hólyag- és májproblémák ellen, nehéz havivérzés, szamárhurut, reumás és ízületi fájdalmak esetén használják, továbbá izzasztás és vizelethajtás céljából.
Virágos hajtása a drog, virágzatát többnyire júniusban, a virágzás kezdetén gyűjtik, hogy a szárítás során bekövetkező termésérés minél kevésbé következzen be. 4 kg friss növényi részből lesz 1 kg száraz anyag, melynek bezsákolásánál a belélegzett szőrbóbiták nyálkahártya- és fogínygyulladást okozhatnak az arra érzékenyeknél, így csomagolás közben érdemes védeni a szemet, az orrot és a szájat.
Dísznövényként ültetik kertekbe, parkokba.
Az aranyvesszőfajok kaszattermését Észak-Amerikában az indiánok fogyasztották.
A drogok, kivonataik és egyes izolált hatóanyagaik fontosabb hatásai: vizelethajtó (diuretikus), gyulladáscsökkentő (antiflogisztikus), görcsoldó (spasmolyticus), fájdalomcsillapító (analgetikus), immunstimuláló.
A modern fitoterápiában főleg a húgyúti megbetegedések kezelésére használják. Megfelelő orvosi vizsgálat után, ha már tudjuk, mekkora a vesekő, orvosi felügyelet mellett jól alkalmazható a vízlökés-terápiában, amikor 1,5–2 l (csak aranyvesszőfűből vagy más gyógynövényekkel együtt készített) gyógyteát kell gyorsan meginni, és utána a kisebb (körülbelül lencseméretig) kövek jó eséllyel kiürülnek. Ha a vesehomokra és -kőre hajlamos egyének rendszeresen isszák, csökkenti a kőképződés veszélyét.
A közönséges galajjal és a fehér-, vagy sárga árvacsalánnal együtt használják a bakteriális húgyúti fertőzések, így például: húgyhólyaggyulladás (cystitis), vesemedence-gyulladás (pyelitis), utókezelésében, illetve kiegészítő terápiájában.
A fekete ribizli leveleivel (Ribes nigri folium) együtt magas vérnyomásban (hipertónia) szenvedő betegek kezelésének kiegészítője. Gyakran szerepel a testsúlycsökkentő és salaktalanító teákban – utóbbiak a reumás megbetegedések kezelésében, illetve a szervezet „átmosásában” kapnak szerepet.
A szárított drog ajánlott napi adagja 6-12 g.


Ellenjavallat: A megszáradt drog az arra érzékenyeknél nyálkahártya irritációhoz vezethet. - A belélegzett szőrbóbiták kellemetlen nyálkahártya-, és fogínygyulladást okozhatnak az arra érzékenyeknek!


Lásd még: Bővebben Gyógytea Kanadai aranyvessző Közönséges aranyvessző

Magyar Wikipédia: Magas aranyvessző


A Wikimédia Commons tartalmaz Magas aranyvessző témájú médiaállományokat.