A spanyolok hozták be a kakaót Európába, és innen került tovább Afrikába, Ázsiába. A 16. században rendszerint porrá őrölt kakaóporból, ánizsból, szegfűszegből és fahéjból kevert kakaómasszát szállítottak hajókon Európába, ahol csokoládéitalt főztek belőle. Az első csokoládéfőző 1580-ban nyílt meg Spanyolországban. A forró csokoládé a 17. század közepén, a teával egy időben terjedt el Európában.
A kakaó fő hatóanyaga a teobromin, amiből 100 g csokoládé mintegy 100 mg-ot tartalmaz. Diuretikus (vízhajtó) hatású, akárcsak rokon vegyületei, a koffein és a teofillin. A hatás intenzitása koffein-teobromin-teofillin sorrendben nő. Az úgynevezett xanthin-származékok a központi idegrendszert is befolyásolják: serkentő, izgató hatásúak, emelik a vérnyomást. Itt a hatás intenzitási sorrendje éppen fordított: teofillin-teobromin-koffein.
A kakaóbabból vagy a kakaóbab részeiből nyert zsíranyag. Fontos tulajdonsága, hogy 30 °C-on kemény, 36,5 °C-on (testhőmérsékleten) viszont teljesen megolvad.
Kakaópor
Tisztított, hántolt és pörkölt kakaóbabból nyert por, aminek (szárazanyagra számítva) legalább 10% kakaóvajat kell tartalmaznia.
Gyógyhatása
Emésztést elősegítő, enyhe serkentő hatású, kellemes ízű ital. Tisztítja a tüdőben a hörgőutakat. A kakaóporból erősítő tápszereket is készítenek. A kakaóvajat hüvelygolyók, végbélkúpok készítésére is alkalmazzák. Kenőcsök készítésére, bevonószerként is használatos.
Ellenjavallat: Az arra érzékenyeknél gyomorégést okozhat!
