Szibériai ginszeng néven is ismert, de hasonló gyógyhatásán kívül nincsen köze a ginszenghez(Panax), az USA-ban szibériai ginszengként való reklámozását meg is tiltották.[1]
Orosz orvosok, akik elsőként hívták fel a figyelmet a növény gyógyító tulajdonságaira, stressz elleni és a szervezet alkalmazkodását segítő hatásáért alkalmazták. Nyugat-Európában is hasonló okokból javasolják, továbbá az alacsony vérnyomással kísért aszténia (erőtlenség) kezelésére. Az immunrendszert serkentő tulajdonsága miatt a vírusfertőzések megelőzésében is szerepet kap.
Kimutatták, hogy a szibériai ginszeng gyökere serkentőleg hat a központi idegrendszerre, valamint a mellék-vesekéregre és az ondóanyagra. Segíti a szervezet alkalmazkodását a fizikai és lelki stresszel járó állapotokhoz, a hideghez, a sugárzáshoz, stb. Immunrendszer-erősítő, és különösen a nyiroksejtekre valamint az alacsony vércukorszintre van kedvező hatással.
Napjainkban a szibériai ginszengnek sem heveny, sem idült mérgező hatása nem ismeretes. Orvosi javallat nélkül is alkalmazható, de mivel számos ellenjavallata van, érdemes az orvos véleményét kikérni. :Használata például terhes vagy fogamzásgátló tablettát szedő nőknek nem ajánlott.
A serdülőkor előtt fogyasztása tilos! Magas vérnyomás, elhízás, erős szívdobogás, emlőbántalom (mastopathia) esetén, valamint ideges vagy álmatlanságban szenvedő egyének számára alkalmazása nem tanácsos.
↑Winston, David & Maimes, Steven. “Adaptogens: Herbs for Strength, Stamina, and Stress Relief,” Healing Arts Press, 2007.
