Növények/Zsírosolajok/Napraforgó olaj

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Recept mérete: 3523 bájt

Szakácskönyv

Napraforgó olaj

virágzata
Napraforgóolaj

Latin neve: Helianthi annui oleum raffinatum

A napraforgóolaj a napraforgó növény magjából, hideg vagy meleg eljárással nyert növényi zsiradék. :Sajtolásának módszerét Bunyan szabadalmaztatta 1716-ban, Angliában,
A hidegen sajtolt napraforgómagvak átlagon felüli mennyiségben (65-70%) tartalmaznak többszörösen telítetlen zsírsavakat.
Ehhez jön még a sejtanyagcserében oly fontos szerepet betöltő lecitin, valamint tokoferol (E-vitamin), :A-vitamin, fehérje, globulin, palmitin, sztearin, arachnin, lignocerin és arginin.
A napraforgómag 35–60 % zsírsavat tartalmaz; ezek 65-70%-a többszörösen telítetlen. Energiatartalma 29,3–39,8 kJ/g.
Értelemszerűen a zsírokban oldódó vitaminok vivőanyaga, így jelentős a tokoferol- (E-vitamin-) és A-vitamin-tartalma. Emellett sok benne a a sejtanyagcserében oly fontos szerepet betöltő lecitin, ugyancsak sok a fehérje, globulin, palmitin, sztearin, arachnin, lignocerin és arginin. Nem meglepő, hogy jó eredményt lehet elérni vele a daganatok megelőzésében, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kezelésben.
Eleinte a bőr- és gyapjúfeldolgozásban használták. Étkezési célokra csak a 19. század eleje óta veszik igénybe, de eleinte igen korlátozottan. A 20. század elején az olaj többségéből szappant főztek vagy festéket gyártottak, élelmezési felhasználása az 1940-es években vált tömegessé. Korunkban nagyobbrészt étolajként hasznosítjuk, de a margarin és a szappan gyártásának is fontos alapanyaga. Az előállításakor visszamaradó extrahált darát fehérjedús takarmányként állatoknak adják.

A gyógyászatban

A gyógyszerkészítésben a finomított napraforgóolajat kenőcsök és emulziók alapanyagaként használják; a Magyar gyógyszerkönyvben Helianthi annui oleum raffinatum néven hivatalos.
A népi gyógyászatban a nehezen gyógyuló sebek és a száraz, pikkelyesen hámló bőr kezelésére használták.
Nem meglepő, hogy jó eredményt lehet elérni vele a daganatok megelőzésében valamint a szív- és érrendszeri betegségek kezelésben.
Étkezési célokra csak a 19. század eleje óta veszik igénybe, de eleinte igen korlátozottan. A 20. század elején az olaj többségéből szappant főztek vagy festéket gyártottak, élelmezési felhasználása az 1940-es években vált tömegessé. Korunkban nagyobbrészt étolajként hasznosítjuk, de a margarin és a szappan gyártásának is fontos alapanyaga.

Felhasználjuk

Meleg levesek, mártásokhoz, dipekhez, salátákhoz és nyers ételekhez.
Párolás, hirtelen sütéshez, főzéshez, sütéshez, marinírozáshoz és ízesítéshez.
Az előállításakor visszamaradó extrahált darát fehérjedús takarmányként állatoknak adják.
A gyógyszerkészítésben a finomított napraforgóolajat kenőcsök és emulziók alapanyagaként használják; a Magyar gyógyszerkönyvben Helianthi annui oleum raffinatum néven hivatalos.
A népi gyógyászatban a nehezen gyógyuló sebek és a száraz, pikkelyesen hámló bőr kezelésére használták.