Növények/N/Napraforgó
- (Helianthus annuus, Syn: )
- Más neve(i): -
A napraforgó az őszirózsafélék családjában a Heliantheae nemzetségcsoport egyik legismertebb faja. Kedvelt haszonnövény, a szántóföldi növények egyike. Olajának kedvező élettani hatásai miatt gyógynövénynek számít. Ez a Magyarországon legfontosabb, a legnagyobb területen termesztett olajnövény.
Származása, elterjedése
[szerkesztés]Észak-Amerika nyugati feléről (a pacifikus–észak-amerikai flóraterületről) származik. Az indiánok már 3000 éve termesztették. Európába az 1510-es években hozták át, és még a 16. században átjutott Ázsiába és Afrikába is.
Eleinte dísznövénynek termesztették; kertészeti változata a dísznapraforgó (ez több faj, alfaj, illetve változat összefoglaló neve). Haszonnövénnyé azután vált, miután Bunyan 1716-ban Angliában szabadalmaztatta a napraforgóolaj sajtolásának módszerét – ez előtt Magyarországon is dísz-, illetve szegélynövénynek ültették.
Magyarországon még a második világháború után is sokáig alapvetően takarmánynövény volt. A termékváltást a nagyobb olajtartalmú fajták, majd (1975-től) a nagyobb hozamú hibridek behozatala alapozta meg. Az 1970-es évek végétől olaja keresett exportcikké vált; termőterülete 300 000 ha fölé nőtt. Ennek eredményeként termésátlaga jelentően emelkedett, és a '70-es évek első felére jellemző 1,2 t/ha után a '80-as–'90-es években 2,0 t/ha körül stabilizálódott. A rendszerváltás után egy bő évtizedre átmenetileg visszaesett, majd meredeken emelkedni kezdett, és 2004-ben már 2,33 t/ha-ral (Franciaország mögött) már a második legnagyobb volt a világon. Termőterülete a '80-as évek közepén érte el a 350 000 ha-t, majd gyorsuló ütemben nőtt tovább – a rendszerváltás óta 300 000 és 550 000 ha (jellemzően 380 000 és 470 000 ha) között ingadozik; mélypontja 2000–2001-ben volt. Az utóbbi évek 500 000 ha fölötti területe teljes szántóföldi termőterületünk több mint 10 %-a.
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]1–3 m magasra növő, el nem ágazó szárú, kórós lágyszárú. Szára dudvás, belül szivacsos; érés közben durva, érdes felületű, megfásodott kóróvá alakul. A régebben termesztett tájfajták magasabbak (2,5–3,2 m), száruk időnként elágazó, többtányéros. Nagyüzemi termesztésre csak az alacsony vagy középmagas (1–2 m), bókoló, és el nem ágazó, egytányérú fajták alkalmasak.
Gyökérzete fejlett. A mélyre hatoló főgyökérből dúsan fejlődő oldalgyökerei 60–70 cm mélységig átszövik talajt. Ezeket a sűrűn növő, fehér gyökereket „esőgyökereknek” is nevezik, mert tömegesen akkor fejlődnek ki, ha a napraforgó sok csapadékot kap. Ennek hiányában a vizet a mélyebbre nyúló és ugyancsak nagy szívóerejű gyökereivel veszi fel.
Nagy, szív alakú, serteszőröktől érdes levelei szórtan állnak.
Virágzatának peremén fészek-pikkelyeket találunk. A fészekvirágzat szélén vannak a rovarok csalogatására szolgáló, sárga, nyelves virágok. A tányér közepe felé haladva, szabályos körökben helyezkednek el a hímnős csöves virágok, amelyekben a porzók előbb érnek, mint a bibe. Ezért a napraforgókat kölcsönös beporzással, rovarok termékenyítik meg.
Termése a fajtától függő színű és méretű, egymagvú kaszat.
Életmódja, termőhelye
[szerkesztés]Egyéves, meleg- és fényigényes, nem fagytűrő. A szárazságot meglehetősen jól tűri, de nagy termésekhez kedvező eloszlású és mennyiségű csapadékot igényel. Növekedése kezdetén teljes vízigényének kevesebb mint ötödével beéri, a tányérkezdemény kialakulásától a virágzás idejéig ez 40–45 %-ra emelkedik, az olajképződéskor pedig néhány százaléknyit csökken. Ha ezek az időszakok csapadékhiányosak, a magokban kevesebb lesz az olaj.
Szinte bármilyen talajon megél, de hozama a rosszabb termőhelyeken lényegesen kisebb. Magyarországon a kezdeti alacsony termésátlagok fő oka az volt, hogy a napraforgót az igénytelen növények közé sorolták, és nagyobbrészt csak gyengébb talajokon termesztették – eleinte utak, kukorica- és burgonyatáblák szélén vetettek egy-két sort, később a más szántóföldi növények termesztésére alkalmatlan területeket hasznosították vele. A talajok nyers tápanyagát és vízkészletét jól hasznosítja. Megfelelő termőhelyen rendkívül nagy tápanyagigényű növény, amely valósággal „kirabolja a talajt”. Fajlagos tápanyagigénye 100 kg főtermésre számítva:
- - 4,1 kg N,
- - 3 kg P2O5,
- - 7 kg K2O;
- - ez összesen 14,1 kg vegyes NPK hatóanyag; a tápanyagok aránya 1:0,7:1,7. A túlzott nitrogénbőség fölerősíti a gombakártevőket és rontja az olajképződést.
Egy-egy területre csak 5-6 évenként vethető, különben kártevői felszaporodnak.
Kártevői
- - szklerotínia (Sclerotinia sclerotiorum)
- - fehérpenészes szár- és tányérrothadás;
- - botritisz (Botrytis cinerea)
- - szürkepenészes szár- és tányérrothadás;
- - diaporte (Diaporthe helianthi)
- - diaportés betegség (szárfoltosság és korhadás)
Felhasználása
[szerkesztés]Magjának bele vitaminokat (B1, B2), nikotinsavat, foszfort, vasat, káliumot, növényi zsírokat és sok fehérjét tartalmaz.
A magbél (szotyola vagy makuka) nyersen, olajban sütve, vagy szárazon pirítva is ehető. A nyers mag csíráztatva és salátákba, szendvicsek tetejére szórható. Virágrügyeit nyersen salátákba teszik, párolva zöldségként ehető. Értékes, sütésre is alkalmas olaj sajtolható belőle. Searchtool right.svg Bővebben: napraforgómag
A napraforgóolajat eleinte a bőr- és gyapjúfeldolgozásban használták, étkezési célokra csak a 19. század eleje óta veszik igénybe, de eleinte igen korlátozottan. A 20. század elején az olaj többségéből szappant főztek vagy festéket gyártottak, élelmezési felhasználása az 1940-es években vált tömegessé. Korunkban nagyobbrészt étolajként hasznosítjuk, de a margarin és a szappan gyártásának is fontos alapanyaga. Az olaj előállításakor visszamaradó extrahált darát fehérjedús takarmányként állatoknak adják. Searchtool right.svg Bővebben: napraforgóolaj
Nemcsak fontos olajnövény, de értékes zöldtakarmány is. A másodnövényként sűrűn vetett napraforgó a legbiztosabb zöldtrágyanövény az ország bármely területén.
Kártevői
[szerkesztés]A napraforgó betegségei
[szerkesztés]- Peronoszpóra (Plasmopara halstedii)
- Szürkepenészes tányérrothadás (Botrytis cinerea)
- Fehérpenészes szár és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum)
- Diaportés szár és tányérrothadás (Phomopsis v. Diaporte helianthi)
- Makrofominás szárkorhadás (Macrophomina phaseolina)
- Szeptóriás levélfoltosság (Septoria helianthi)
- Alternariás levél - és szárfoltosság (Alternaria helianthi)
- Lisztharmat (Erysiphe cichoraccarum)
- Rozsda (Puccinia helianthi)
- Fekete rothadás (Phoma macdonaldii)
Talajlakó kártevők
[szerkesztés]- Drótférgek (Elateriadae)
- Mezei pattanóbogár (Agriotes ustulatus)
- Áldrótférgek (Tenebrionidae)
- Sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum)
- Kis poszogóbogár (Pedinus femoralis)
- Széles pejbogár (Omophlus proteus)
- Cserebogár pajorok (Melolonthiadae)
- Fekete tücsök (Gryllus desertus)
Fiatal növény kártevői
[szerkesztés]- Fácán (Phasianus colchicus)
- Házigalamb (Columba livia domestica)
- Balkáni gerle (Streptopelia decaocto)
- Gerle (S. turtur)
- Vetési varjú (Corvus frugilegus)
- Mezei pocok (Microtus arvalis)
- Hörcsög (Cricetus cricetus)
- Mezei nyúl (Lepus europeus)
- Őz (Capreolus capreolus)
- Szarvas (Cervus elaphus hippelaphus)
- Barkók
- Hegyesfarkú barkó (Tanimecus palliatus)
- Fekete barkó (Psallidium maxillosum)
- Kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis
Levél és szár kártevői
[szerkesztés]- Bagolylepkék
- Vetési bagolylepke
- Mezei poloskák Lygus és Adelphocoris fajok
- Levéltetvek
- Fekete répalevéltetű (Aphis febae)
- Sárga szilvatetű (Brachycaudus helichrysi)
- Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae)
Virág és termés kártevői
[szerkesztés]- Levéltetvek
- Mezei poloskafajok
- Bodobácsok
- Vörösfoltos bodobács (Lygaeus eguestris)
- Madarak (lásd fenn)
- Emlősök (lásd fenn)
Kártétel:Tányér - kaszatok károsítása
- Gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera)
Betegségek terjedésének segítése Kártétel:Pollenfogyasztás, bibekárosítás–tányér középhiányos termékenyülése(Rhizopus – Erwinia)
- Nyakszarvúbogarak (Notoxus brachycerus, N. appendicinus Formicomus pedestris)
Források
[szerkesztés]•Zsombik L.: PhD értekezés, Debreceni Egyetem •Antal J. (szerk.) 2005: Növénytermesztéstan II. •Mezőgazda Kiadó, Budapest. (tankönyv) •Frank J. 1999: A napraforgó biológiája, termesztése. •Napraforgó.lap.hu – Linkgyűjtemény http://www.kutdiak.kee.hu/diak/nzs/nnapraf.htm
Lásd még: Mit-mihez
- Magyar Wikipédia: Napraforgó
