Népies nevei: Kukorica saláta, galambbegy, madársaláta és a mezeisaláta is, melyek azonban részben megtévesztőek: a növény nem a saláta (Lactuca) növénynemzetségbe tartozik, de salátanövény, azaz leveleit szokás salátaként vagy saláta részeként fogyasztani.
Magyarországon bokros, cserjés területeken, fasorok mentén, parlagos, füves helyeken, legelőkön, lucernásokban gyakori növény. Az agyagosabb talajú szántóföldeket is kedveli, a kukorica-, vagy kalászos vetések szélén fordul elő.
Főleg a mediterrán országokban salátaként vagy hideg előételekben fogyasztják leveleit, de főzeléket is készítenek belőle.
Egyes helyeken a nagyobb levelű változatokat a 17. század első felétől kezdve termesztik.
A fejes salátához képest kevésbé fagyérzékeny, szénhidrát- és kalóriatartalma nagyobb, illetve mivel áttelel, már március elején az asztalra kerülhet, de enyhébb teleken már január végén szedhető.
