Szakácskönyv/Mit-mihez/T/Tövises iglice

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Recept mérete: 1797 bájt

Szakácskönyv

Tövises iglice

Ononis spinosa 1.jpg
Tövises iglice

Latin neve: (Ononis spinosa) vagy (Ononis vulgaris)

Triterpéneket, onocerint, izoflavonoid-glikozidokat (ononint és trifolirhizint), ononidot, illóolajokat, fitoszterolokat, ásványi sókat tartalmaz.

Gyógyhatása:

Hólyaghurut, vesekő ellen, mint vizelethajtó, köszvény és reumabántalmakban. Vese- és hólyagbajok, reumás bántalmak elleni teakeverékek alkotórésze. A hajtásdrogot vizelethajtóként alkalmazzák.
A tövises iglice vízhajtó hatása, amely elősegíti a klór és a nátrium kiválasztását, illóolajának, flavonszármazékainak és az alfa-onocerinnek köszönhető. Gyulladásgátló tulajdonságát a medikarpin jelenlétének tulajdonítják.

Felhasználása

A tövises iglice gyökeréből előállított kivonatok vízhajtó hatásúak, de nem emelik meg a vizelet elektrolitszintjét, belsőleg vizelet-visszatartás, vesegyulladás és hólyaghurut kezelésére, valamint a kőképződés, elsősorban a vesekő megelőzésére ajánlott.
A népi gyógyászatban reuma és köszvény elleni gyulladásgátló szereket is készítenek belőle; ez utóbbi esetekben más gyógynövényekkel – így az illatos rutával, a nyírfával és a közönséges borókával – együtt használják.
A homeopátia vízkór ellen hasznosítja.
Mai ismereteink szerint a tövises iglice előírt adagokban nem okoz káros mellékhatásokat. Szív- vagy veseelégtelenség okozta vizenyő esetén azonban ellenjavallt.