Szakácskönyv/Mit-mihez/K/Késői laskagomba

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Recept mérete: 1981 bájt

Szakácskönyv

Késői laskagomba

Oyster mushoom fells.jpg
Késői laskagomba

Latin neve: (Pleurotus ostreatus)

Népi nevei termőhelyére, színére, valamint termésének az idejére utalnak: fehér lasa (Gyergyó), feketehátú (Moldva), bükkfagomba (Bánság, Csík), bükkfalasa (Kászon), bükkgomba (Beregi járás), fagygomba (Zemplén), kék törzsök (Máramaros), őszi lasagomba (Sóvidék), szürke lasa (Gyergyó).

A késői laskagomba az ehető és gyógyhatású gombák élelmezésben betöltött szerepe jelentős, táplálkozási értékük többrétű. A gomba fehérjében gazdag, egyszerű szénhidrát tartalma alacsony, miközben nagy molekulasúlyú szénhidráttartalma magas.
Zsírokban szegény, antioxidánsokban gazdag. Hiányzik belőle a koleszterin, az A- és C-vitamin, viszont számottevő forrása a B-vitamin komplex egyes tagjainak (B2, B3, B5) és az ergoszterolnak (D2-vitamin provitaminja). Magas az élelmi rosttartalma.
A termesztett gombák beltartalma is megfelel a leírtaknak. Alacsony az energiatartalmuk és a glükóz tartalmuk (inkább mannitolt tartalmaznak), ezért alkalmas összetevői a diabetikus étrendnek.
Alacsony emellett a nátrium koncentrációjuk, miközben sok káliumot és foszfort tartalmaznak és néhány vitamin (B2-vitamin és D-vitamin) forrásaként is szolgálnak.
Kísérlettel igazolták, hogy a késői laskagomba gátolja az egyes emlő- és vastagbélrák sejtek működését, ezért potenciális szerepe lehet ezen megbetegedések kezelésében illetve megelőzésében.
A még fiatal gomba kalapját kell gyűjteni, amikor a húsa még fehér és rugalmas, az idősebb példányok húsa már szívóssá válik, ezért kevésbé ízletes.