Gomba/Ehető gombák/Barna érdestinóru

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


Recept mérete: 4266 bájt

Gombák

Barna érdestinóru

Fűszerekről Fűszerek hatóanyagai Ismertebb fűszerek Ételízesítők Fűszerkeverékek Fűszerolajok Fűszerolajos receptek
Fűszersók Ehető gombák Gyógygombák Gomba fajták Gombás ételek Gombák eltevése Védett gombák Ecetek Fűszeres ecetek Kandírozás Mustárkészítés Mit-mihez használjunk



Leccinum scabrum JPG8.jpg
Leccinum scabrum - standing (aka).jpg
Leccinum scabrum - horizontal (aka).jpg
Barna érdestinóru
(Leccinum scabrum, Syn: Leccinum avellaneum, Leccinum molle)
Más neve(i): Halvány érdestinóru, puha érdestinóru, barna érdesnyelű tinóru

Étkezési érték: ehető gomba.

A barna érdestinóru az osztatlan bazídiumú gombák osztályának a tinórugomba-alkatúak rendjéhez, ezen belül a tinórufélék családjához tartozó gombafaj.
A barna érdestinóru Európában a nyír előfordulási területén gyakori. A nyírfajok mikorrhiza

partnere, és júniustól — októberig terem.

A kalap átmérője 5-15 cm, fiatalon félgömb alakú, később párnásan boltozatos és a közepén kissé kiterülő. Felbőre nem ér túl a kalap peremén; színe világos vagy vöröses szürkésbarna, később többé-kevésbé barna, felülete sima, kopasz, szárazon és nedvesen egyaránt meglehetősen tapadós. A termőréteg csövei fehéresek, később piszkosfehérré vagy szürkévé sötétülnek, nyomásra barnulnak. A csövekével megegyező színű nyílások szűkek, kerekdedek. A tönk 5-15, néha 20 cm hosszú és 1-2.5, néha 3.5 cm vastag, karcsú, felfelé vékonyodik, alapján gumósan megvastagodott. Színe fehéres, de hosszanti sorokban álló feketés pikkelyek, szemcsék borítják. A gomba húsa fehéres, később szürkésfehér, törésre változatlan, szárítva barna.

Jellemzés

Tönkje karcsú, szürke, sötétebben pikkelyes, érdes. Kalapja puhább húsú, barna. A csöves rész fehéresből megszürkül, húsa feketedik. Leginkább gyertyános erdőben terem.

Kalap

Félgömb alakú, domború, 5-12 cm nagy, igen vastag húsú. Színe a fehéres-szürkétől a sárga és barna színek különféle árnyalataiban fordul elő, többnyire világos vagy sötétbarna. Felülete lehet kissé ragadós. Bőre nem húzható le, néha a kalap szélén túlér, visszahajlik.

Csöves rész

Eléggé vastag, széles, és a húsról könnyen lefejthető. A tönktől többnyire mély árok választja el. Nyílásai aprók. Színe szürkésfehérből szürke, majd szürkésbarnás lesz, a nyomáshelyeken barnul. A spórapor barnássárga.

Tönk

Hosszú, megnyúlt, karcsú, felfelé vékonyodó, ritkán zömökebb, 6-18 cm hosszú, 1-3 cm vastag. Szürke színű, és eléggé sűrűn álló sötétebb, szürkés-feketés, felszakadozó pikkelyektől érdes, hosszában csíkos.

Hús

Szürkésfehér, megtörve kissé szürkül, kékül. Főzve és szárítva szürkésfekete lesz. Az öregebb példányok húsa elég gyorsan megpuhul, vizenyős, vattaszerű lesz. A tönkben a hús mereven törik, idős korban szívósan keményedő.

Szag és íz

Kissé savanykás ízű, kellemes szagú.

Termőhely és idő

Lomberdőben, főleg nyíltabb füves részeken és nyirkos, árnyas ligetekben, erdei patakok mentén a fűben, legtöbbször nyírfák és gyertyánfák alatt terem, mert ezek gyökérkapcsolt gombája.
Június és október között található.

Felhasználhatósága

A barna érdestinóru ehető gomba, íze, szaga kellemes.
Jóízű kedvelt gomba, de csak a fiatalja kifogástalan. Az idős gomba az ételt nyálkásítja. Tönkje hamar szívósan kemény lesz, kalapja viszont esős időben erősen átvizesedik. Főzve a színe megsötétedik, szárítva megfeketedik, és aránylag nehezen is szárad.

Hasonló fajok[szerkesztés]

Leírásunk a főfajra vonatkozik. Van ugyanis néhány közeli rokona, amelyek főleg a kalapszínben térnek el tőle.
Lásd: Barna érdestinóru sötét változata (Leccinum scabrum var. melaneum)

Lásd még[szerkesztés]

A Wikimédia Commons tartalmaz Barna érdestinóru témájú médiaállományokat.