Gomba/Ehető gombák/Ánizsszagú fagomba

Gombák

Ánizsszagú fagomba

Gomba portál • Mikológia • Gombacsaládok • Gombalista (HU-La) • Gomba fajták • Gombanevek változásai • Ehető gombák • Gyógygombák • Nem ehető gombák • Mérgező gombák • Gombamérgezések • Védett gombák • Gombák eltevése • Gombás ételek • Gombavizsgálat • Gombanaptár • Gomba szótár • Mit-mihez használjunk

Ánizsszagú fagomba

(Lentinellus cochleatus, Syn: -)
Más neve(i): ánizsszagú fűrészgomba

Étkezési érték: Ehető gomba!, de nagyon szívós húsú.

Az ánizsszagú fagomba hazánkban is előforduló, élősködő gomba. Általában elhalt fákon, gyökereken és lehullott korhadt ágakon terem, de egészséges fatörzseken is előfordulhat.

Előfordulása

Európában általános elterjedésű faj, a tengerparti régióktól az alpesi völgyeik megtalálható. Hazánkban nem gyakori faj. A nyár végétől késő őszig találhatjuk nagy csoportjait tölgy- és bükktuskókon, bár az éger és a füzek rönkjein is előfordulhat. Kedveli a párás, nyirkos környezetet, amit a hegyvidéki zárt erdőkben, de az Alföldön még néhol megmaradt láperdőkben is megtalál. Gyakran korhasztja a talajfelszínhez közel fekvő elhalt, vastagabb fagyökereket és ha ezeken kezd teremni, úgy tűnik, mintha népes csoportja nem is fán, hanem a talajon ülne.

Kalapja

2,5-7 (9) cm széles, tölcsér formájú, gyakran féloldalas, szabálytalanul lebenyes és hajlott. Színe többé-kevésbé fakó-barna, vörösesbarna vagy világos bőr-sárga.

Lemezek

A sűrűn álló lemezek a tönkre mélyen lefutók, keskenyek, és az élük fűrészesen cakkozott. Először fehérek, később halvány hússzínűek.

A bordás-ráncos tönkje 3-9 cm hosszú és kb. 0,5-1,5 cm vastag, lefelé elvékonyodó. Egy tőből rendszerint több termőtest fejlődik ki, csoportos növésű. A felülete többnyire kalapszínű, az alsó része sötétebb vörösbarna.

Húsa

vékony, fehéres vagy halvány-vöröses, bőrszerű, szívós, intenzív ánizsszagú, enyhe ízű.

Spórapora^[1]

fehér.

Felhasználhatósága

Ehető gomba, de nagyon szívós húsú. Fűszerként is alkalmazható, rostos, szívós, halvány vörösbarna, nagyon rágós, de igen kellemes illatú, amit szárítva is megőriz. Ez meghatározza egyedüli felhasználhatóságát, felszeletelve szárítsuk meg, majd porrá őrölve használjuk húsok, mártások ízesítésére.

Összetéveszthetősége

- Néhány mikológus a Lentinellus cochleatus var. inolens változatot is megkülönbözteti. Ennek nincs ánizsszaga, Európa egyes részein ismert, így Franciaországban, Csehországban, Szlovákiában és Németországban. A nem ehető köldökös fagomba (Lentinellus Omphalodes) többnyire a földben levő fadarabokon, különösen égeren terem.

- A nem ehető tönktelen fagomba (Lentinellus Vulpinus) is csoportos, többnyire nagyobb, de rövid tönkű, és nem ánizsszagú. Lombosfa- és fenyőtuskókon nő.

Megjegyzés

A Lentinellus nemzetséget 9 faj képviseli Európában. Szívós, excentrikus vagy oldaltálló, gyakran tönk nélküli termőtest, fűrészes lemezélek jellemzik. Fán vagy famaradványokon teremnek. Mérgező fajokat nem ismerünk!

A cochleatus jelentése csiga vagy fül formájú.

Lásd még

Mikológia
Gombákról bővebben
Gombás ételek
Magyar Wikipédia: Ánizsszagú fagomba

A Wikimédia Commons tartalmaz Ánizsszagú fagomba témájú médiaállományokat.

↑ *- a nagygombák, moszatok, mohák és harasztok ivaros vagy ivartalan úton képződő szaporítóképlete, általában egysejtű. A gombák termőtestének feladata a spórák képzése. A spóra biztosítja az adott faj ivaros szaporodását, és lehetővé teszi, hogy a levegőben a spórával terjedni tudjon távolabbi területekre a gombafaj. A gombagyűjtő számára legfontosabb jelleg a spórapor színe, amely szabad szemmel is megállapítható; a leszedett gomba termőrétegéből tömegével szóródnak ki a spórák, ha ezek szilárd felületre hullanak (például fehér papírra, vagy üveglapra helyezzük a gomba kalapját), látható a spórapor színe (fehér, sárga, rózsaszín, barna, fekete), amely az egyik fontos határozóbélyeg. A spórák nagyon aprók (2-80 µm), ezért csak mikroszkóppal lehet azokat vizsgálni. Bizonyos fajok pontos meghatározásához ismerni kell a spóra tulajdonságait (méret, alak, felület).

[1] *- a nagygombák, moszatok, mohák és harasztok ivaros vagy ivartalan úton képződő szaporítóképlete, általában egysejtű. A gombák termőtestének feladata a spórák képzése. A spóra biztosítja az adott faj ivaros szaporodását, és lehetővé teszi, hogy a levegőben a spórával terjedni tudjon távolabbi területekre a gombafaj. A gombagyűjtő számára legfontosabb jelleg a spórapor színe, amely szabad szemmel is megállapítható; a leszedett gomba termőrétegéből tömegével szóródnak ki a spórák, ha ezek szilárd felületre hullanak (például fehér papírra, vagy üveglapra helyezzük a gomba kalapját), látható a spórapor színe (fehér, sárga, rózsaszín, barna, fekete), amely az egyik fontos határozóbélyeg. A spórák nagyon aprók (2-80 µm), ezért csak mikroszkóppal lehet azokat vizsgálni. Bizonyos fajok pontos meghatározásához ismerni kell a spóra tulajdonságait (méret, alak, felület).

[1]