Gomba/Ehető gombák/Barna érdestinóru

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


Recept mérete: 5131 bájt

Gombák

Barna érdestinóru

Fűszerekről Fűszerek hatóanyagai Ismertebb fűszerek Ételízesítők Fűszerkeverékek Fűszerolajok
Fűszerolajos receptek Fűszersók Mit-mihez használjunk Ehető gombák Gyógygombák Gomba fajták
Gombás ételek Gombák eltevése Ecetek Fűszeres ecetek Kandírozás Mustárkészítés



Leccinum scabrum JPG8.jpg
Leccinum scabrum - standing (aka).jpg
Leccinum scabrum - horizontal (aka).jpg
Barna érdestinóru
(Leccinum scabrum Syn:(Syn:{{{2}}} )

Korábban: Leccinum avellaneum, Leccinum molle

Más neve(i): Halvány érdestinóru, puha érdestinóru, barna érdesnyelű tinóru

A barna érdestinóru az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályának a tinórugomba-alkatúak (Boletales) rendjéhez, ezen belül a tinórufélék (Boletaceae) családjához tartozó gombafaj.

A barna érdestinóru Európában és a nyír előfordulási területén gyakori. A nyírfajok mikorrhiza partnere, és júniustól — októberig terem.

A kalap átmérője 5-15 centiméter, fiatalon félgömb alakú, később párnásan boltozatos és a közepén kissé kiterülő. Felbőre nem ér túl a kalap peremén; színe világos vagy vöröses szürkésbarna, később többé-kevésbé barna, felülete sima, kopasz, szárazon és nedvesen egyaránt meglehetősen tapadós. A termőréteg csövei fehéresek, később piszkosfehérré vagy szürkévé sötétülnek, nyomásra barnulnak. A csövekével megegyező színű nyílások szűkek, kerekdedek. A tönk 5-15, néha 20 centiméter hosszú és 1-2.5, néha 3.5 centiméter vastag, karcsú, felfelé vékonyodik, alapján gumósan megvastagodott. Színe fehéres, de hosszanti sorokban álló feketés pikkelyek, szemcsék borítják. A gomba húsa fehéres, később szürkésfehér, törésre változatlan, szárítva barna.

Jellemzés[szerkesztés]

Tönkje karcsú, szürke, sötétebben pikkelyes, érdes. Kalapja puhább húsú, barna. A csöves rész fehéresből megszürkül, húsa feketedik. Leginkább gyertyános erdőben terem.

Kalap[szerkesztés]

Félgömb alakú, domború, 5-12 cm nagy, igen vastag húsú. Színe a fehéresszürkétől a sárga és barna színek különféle árnyalataiban fordul elő, többnyire világos vagy sötétbarna. Felülete lehet kissé ragadós. Bőre nem húzható le, néha a kalap szélén túlér, visszahajlik.

Csöves rész[szerkesztés]

Eléggé vastag, széles, és a húsról könnyen lefejthető. A tönktől többnyire mély árok választja el. Nyílásai aprók. Színe szürkésfehérből szürke, majd szürkésbarnás lesz, a nyomáshelyeken barnul. A spórapor barnássárga.

Tönk[szerkesztés]

Hosszú, megnyúlt, karcsú, felfelé vékonyodó, ritkán zömökebb, 6-18 cm hosszú, 1-3 cm vastag. Szürke színű, és eléggé sűrűn álló sötétebb, szürkésfeketés, felszakadozó pikkelyektől érdes, hosszában csíkos.

Hús[szerkesztés]

Szürkésfehér, megtörve kissé szürkül, kékül. Főzve és szárítva szürkésfekete lesz. Az öregebb példányok húsa elég gyorsan megpuhul, vizenyős, vattaszerű lesz. A tönkben a hús mereven törik, idős korban szívósan keményedő.

Szag és íz[szerkesztés]

Kissé savanykás ízű, kellemes szagú.

Termőhely és idő[szerkesztés]

Lomberdőben, főleg nyíltabb füves részeken és nyirkos, árnyas ligetekben, erdei patakok mentén a fűben, legtöbbször nyírfák és gyertyánfák alatt terem, mert ezek gyökérkapcsolt gombája. Június és október között található.

Felhasználhatósága[szerkesztés]

A barna érdestinóru ehető gomba, íze, szaga kellemes.
Jóízű kedvelt gomba, de csak a fiatalja kifogástalan. Az idős gomba az ételt nyálkásítja. Tönkje hamar szívósan kemény lesz, kalapja viszont esős időben erősen átvizesedik. Főzve a színe megsötétedik, szárítva megfeketedik, és aránylag nehezen is szárad.

Hasonló fajok[szerkesztés]

Leírásunk a főfajra vonatkozik. Van ugyanis néhány közeli rokona, amelyek főleg a kalapszínben térnek el tőle.

Barna érdestinóru sötét változata

(Leccinum melaneum Syn:(Syn:{{{2}}} )

Korábban: Leccinum scabrum var. melaneum

Más neve(i): feketés érdestinóru, sötét érdestinóru

Étkezési érték: ehető gomba.

Ezek egyike a sötét érdestinóru. Ennek húsa puha, erősen feketedik, a kalap sötétszürke, feketés, bőre repedezik. A tönkön fémes, csillogó sötét szín van, mintha megégett volna. A hús megtörve ibolyás-feketére színeződik el, és húsában a kukacrágás fekete. Gyertyánosban találjuk, főleg patakok mentén, agyagtalajon. A barna érdestinórut, valamint rokonait más tinórufajoktól jól megkülönbözteti szürkés színű termőrétegük és érdes pikkelyes tönkjük. Közeli rokona a Sárga érdestinóru is. Ennek kalapja sárgás, a bőre többnyire repedező, a csöves rész sárga, később barnuló, a hús és a tönk is sárga.


Lásd még[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Barna érdestinóru témájú médiaállományokat.