Gomba/Ehető gombák/Barna érdestinóru

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


Gombák

Barna érdestinóru

Gomba portál Mikológia Gombalista (HU-La) Gombanevek változásai Ehető gombák Nem ehető gombák Mérgező gombák
Gyógygombák Gomba fajták Védett gombák Gombák eltevése Gombás ételek Mit-mihez használjunk



Leccinum scabrum JPG8.jpg
Leccinum scabrum - standing (aka).jpg
Leccinum scabrum - horizontal (aka).jpg
Barna érdestinóru
(Leccinum scabrum, Syn: Leccinum avellaneum, Leccinum molle)
Más neve(i): Halvány érdestinóru, puha érdestinóru, barna érdesnyelű tinóru

Étkezési érték: ehető gomba.

A barna érdestinóru az osztatlan bazídiumú gombák osztályának a tinórugomba-alkatúak rendjéhez, ezen belül a tinórufélék családjához tartozó gombafaj.
A barna érdestinóru Európában a nyír előfordulási területén gyakori. A nyírfajok mikorrhiza

partnere, és júniustól — októberig terem.

A kalap átmérője 5-15 cm, fiatalon félgömb alakú, később párnásan boltozatos és a közepén kissé kiterülő. Felbőre nem ér túl a kalap peremén; színe világos vagy vöröses szürkésbarna, később többé-kevésbé barna, felülete sima, kopasz, szárazon és nedvesen egyaránt meglehetősen tapadós. A termőréteg csövei fehéresek, később piszkosfehérré vagy szürkévé sötétülnek, nyomásra barnulnak. A csövekével megegyező színű nyílások szűkek, kerekdedek. A tönk 5-15, néha 20 cm hosszú és 1-2.5, néha 3.5 cm vastag, karcsú, felfelé vékonyodik, alapján gumósan megvastagodott. Színe fehéres, de hosszanti sorokban álló feketés pikkelyek, szemcsék borítják. A gomba húsa fehéres, később szürkésfehér, törésre változatlan, szárítva barna.

Jellemzés

Tönkje karcsú, szürke, sötétebben pikkelyes, érdes. Kalapja puhább húsú, barna. A csöves rész fehéresből megszürkül, húsa feketedik. Leginkább gyertyános erdőben terem.

Kalap

Félgömb alakú, domború, 5-12 cm nagy, igen vastag húsú. Színe a fehéres-szürkétől a sárga és barna színek különféle árnyalataiban fordul elő, többnyire világos vagy sötétbarna. Felülete lehet kissé ragadós. Bőre nem húzható le, néha a kalap szélén túlér, visszahajlik.

Csöves rész

Eléggé vastag, széles, és a húsról könnyen lefejthető. A tönktől többnyire mély árok választja el. Nyílásai aprók. Színe szürkésfehérből szürke, majd szürkésbarnás lesz, a nyomáshelyeken barnul. A spórapor barnássárga.

Tönk

Hosszú, megnyúlt, karcsú, felfelé vékonyodó, ritkán zömökebb, 6-18 cm hosszú, 1-3 cm vastag. Szürke színű, és eléggé sűrűn álló sötétebb, szürkés-feketés, felszakadozó pikkelyektől érdes, hosszában csíkos.

Hús

Szürkésfehér, megtörve kissé szürkül, kékül. Főzve és szárítva szürkésfekete lesz. Az öregebb példányok húsa elég gyorsan megpuhul, vizenyős, vattaszerű lesz. A tönkben a hús mereven törik, idős korban szívósan keményedő.

Szag és íz

Kissé savanykás ízű, kellemes szagú.

Termőhely és idő

Lomberdőben, főleg nyíltabb füves részeken és nyirkos, árnyas ligetekben, erdei patakok mentén a fűben, legtöbbször nyírfák és gyertyánfák alatt terem, mert ezek gyökérkapcsolt gombája.
Június és október között található.

Felhasználhatósága

A barna érdestinóru ehető gomba, íze, szaga kellemes.
Jóízű kedvelt gomba, de csak a fiatalja kifogástalan. Az idős gomba az ételt nyálkásítja. Tönkje hamar szívósan kemény lesz, kalapja viszont esős időben erősen átvizesedik. Főzve a színe megsötétedik, szárítva megfeketedik, és aránylag nehezen is szárad.

Hasonló fajok[szerkesztés]

Leírásunk a főfajra vonatkozik. Van ugyanis néhány közeli rokona, amelyek főleg a kalapszínben térnek el tőle.
Lásd: Barna érdestinóru sötét változata (Leccinum scabrum var. melaneum)

Lásd még[szerkesztés]

A Wikimédia Commons tartalmaz Barna érdestinóru témájú médiaállományokat.