Ugrás a tartalomhoz

Gomba/Ehető gombák/Céklatinóru

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.


Gombák

Céklatinóru

Gomba portálMikológiaGombacsaládokGombalista (HU-La)Gombanevek változásaiGomba fajtákEhető gombákGyógygombákNem ehető gombákMérgező gombákGombamérgezésekVédett gombákGombák eltevéseGombás ételekGombavizsgálatGombanaptárGomba szótárMit-mihez használjunk


Céklatinóru
(Neoboletus praestigiator, Syn: Boletus erythropus, Neoboletus luridiformis, Neoboletus erythropus )
Más neve(i): Vörös tinóru', vagy Vöröstönkű tinóru, Céklatinóru


Étkezési érték: Ehető gomba! Csak feltételesen fogyasztható! A gomba jól megfőzve, sütve ehető.

A gomba magyar elnevezésében zavaró hogy a hamis céklatinóru (Neoboletus xanthopus) megkülönböztetésre nem adtak más nevet, azt is „céklatinóru”-ként jelölik.


A céklatinóru, az osztatlan bazídiumú gombák osztályának a tinórugomba-alkatúak rendjéhez, ezen belül a tinórufélék családjához tartozó gombafaj.
A kalap 8-20 centiméter átmérőjű, fiatal korban félgömb alakú, majd párnásan domború, később többé-kevésbé kiterül. Színe többnyire egységesen sötétbarna, de olaj- vagy feketés-barna is lehet; finoman molyhos szőrű, csupán nedves állapotban gyengén tapadós felületű.
A termőréteg csövei halvány-, világos- vagy olaj-sárgák, végül sárgászöldek, vágásra vagy törésre azonnal kékülnek.
A tönk 4-15 centiméter hosszú és 2-6 centiméter vastag.
Fiatalon gumós, hasas, de hamarosan henger alakúvá válik, bár viszonylag vastag marad.
Felülete aprón pikkelyes, vörös, pörsenésszerű foltokkal sűrűn pontozott, érintésre azonnal kékül.
A céklatinóru a savanyú, mészben szegény vagy legalább a felső szintben elsavanyodott talajokat kedveli. Lomblevelű és fenyőerdőkben, főleg bükkök és lucfenyők alatt, valamint lápokon, a magasabb hegyvidékeken is megtalálható. Júniustól — októberig terem.

Képek

Lásd még

A Wikimédia Commons tartalmaz Céklatinóru témájú médiaállományokat.