Ugrás a tartalomhoz

Szakácskönyv/Mit-mihez/E/Erdei angyalgyökér

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Recept mérete: 1981 bájt

Szakácskönyv

Erdei angyalgyökér


Erdei angyalgyökér
(Angelica sylvestris, Syn: )
Más neve(i):

Európában a Brit-szigeteket is beleértve, Ny-Ázsiában és Szibériában honos. Réteken, magas kórósokban, ligetekben, mocsarakban, lápokban egyaránt előfordul. Erdőségekben, tarkán napfényfoltos, félárnyékos erdőszéleken és ritkán még teljesen árnyékos területeken is fellelhető. Laza (homokos), félig kötött (vályogos), valamint kötött (agyagos) talajokon is megél, s éppúgy elterjedt savanyú, mint semleges vagy bázikus kémhatású talajokon. Megtelepedik a zárt lombkoronájú erdők árnyékos belsejében, a félárnyékos nyílt lombkoronájú erdőkben és napos helyeken is. Mind nedvesebb, mind szárazabb környezetben megél, de számára a nedves lejtő a legoptimálisabb élettér. Félkultúr (legelők) és kultúr életközösségek, valamint folyópartok egyik gyorsan terjedő növénye. Illóolajokat, keserű- és cserzőanyagokat, szerves savakat tartalmaz. Illóolajai fényelnyelő hatásúak, alkalmasak a fényérzékenység kezelésére.

Egészen a 20. századig zöldségként hasznosították. A könnyen eltartható növény segít megelőzni a skorbutot. Szárát frissen fogyasztották, leveleit megpárolva tartósították, s később tejjel főzve ízletes ételt készítettek belőle.
Ínséges időkben az erdei angyalgyökér fontos táplálékforrás volt.
A növényt szövetfestésre is alkalmazták.


Gyógyhatása(i): Gyökerét a hagyományos osztrák gyógyászatban felhasználták belsőleg tea- vagy tinktúraként az emésztőrendszer, a légzőrendszer, valamint az idegrendszer egyes betegségeinek kezelésében, továbbá a láz csillapításában, valamint fertőzések és az influenza gyógyításában.
Ellenjavallat: '