A keserű narancs, déligyümölcs a citrusok nemzetségéből, rutafélék családjából. Úgy tartják, hogy a pomeló és a mandarin hibridje. Virágát (Aurantii flos), levelét (Aurantii folium), az éretlen termését (Aurantii immaturi fructus), terméshéját (Aurantii pericarpium) és illóolaját (Aurantii aetheroleum) is felhasználják.
A fejlett fa 3-tól 9 méter magasságot érheti el, alakja egyenesebb, koronája pedig tömöttebb, mint az édes narancsé. Sima, barna törzse van zöld ágakkal. A fiatal ágak szögletesek, hajlékonyak, rajtuk tövisek találhatóak, melyek 2,5–8 cm hosszúak lehetnek. A váltakozó állású levelek örökzöldek, aromásak, levélnyelük szárnyas, és hosszabbak az édes narancsénál. Az illatos virágok egyenként, vagy kisebb fürtökben nőnek a levélhónaljaknál. A virágok 5-12%-a porzós. Gyümölcsei kerekek, lapítottak vagy megnyúlt tojásdadok, 7–8 cm átmérőjűek, göröngyös, aromás, keserű héjjal, amely érett állapotban világos narancssárga. A gyümölcs belül 10-12 gerezdből áll, melyek savanyú terméshúst tartalmaznak, és néhány vagy sok mag található bennük.
A keserű narancs Délkelet-Ázsiában, Polinéziában honos növény, főleg a Fidzsi-szigeteken, Szamoán és Guamban. Az arabok a 9. században vitték el Arábiába. Szicíliában már 1002-ben megjelent, és Sevilla környékén is már termesztették a 12. század végén. Mexikóban 1568-ban, Brazíliában 1587-ben honosították meg. Floridába a spanyolok vitték, majd később innen szállították a keserű narancsot a Brit Királyságba.
A gyógyászatban a keserű narancs-virágot, a virágból kinyert illóolajat, a narancs éretlen termését, az érett gyümölcs héjának megszárított külső kérgét, a gyümölcskéregből kinyert illóolajat, a terméshéjból előállított tinktúrákat (Tinctura aurantii, Tinctura aurantii pro sirupo), valamint a belőlük előállított galenusi készítményeket (Tinctura chinae composita, Tinctura amara, Elixirium thymi composita, Sirupus aurantii) használják.
A narancsvirág megtalálható nyugtató teakeverékek összetevői között, de növényi eredetű készítmények ízesítőanyaga is. A terméshéjat csak ritkán használják teakészítésre, jóval gyakoribb, hogy tinktúrát (például Tinctura amara) készítenek belőle, melyet étvágytalanság (anorexia) és emésztési zavarok (dyspepsia) kezelésére alkalmaznak. A likőripar a narancsvirágot, a narancshéjat, az éretlen terméseket és a narancslevelet is felhasználja (drogkeverékek, kivonatok és párlatok formájában) aperitifek, vermutok, édes és enyhén keserű likőrök előállításához.
Lásd még: Keserű narancs
