Ugrás a tartalomhoz

Növények/Illóolajok/Kamillaolaj

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 6862 bájt

Növények gyógyhatása

Kamillaolaj

LatinGyógynövényGyógynövények listájaGyógynövények hatóanyagaiGyógynövények gyűjtéseGyógynövény‐gyógyszer interakciókGyógynövények Interakciós hatásaiGyógynövények felhasználásaGyógynövények adagolásaNövények gyógyhatásaGyógygombákTerápiákBetegségekGyógyteákIllóolajokZsíros olajokMihez-mitTanácsok


Orvosi székfű (Matricaria chamomilla)
Nemes pipitér (Matricaria recutita)
A német kamilla (Matricaria chamomilla) illóolaja
A római kamilla (Chamaemelum nobile) illóolaja


Kamillaolaj
(Matricaria recutita, Syn: Matricaria chamomilla, Chamomilla recutita)
Drog Matricariae flos, Chamomillae cribratum, (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) (Ph.Hg. VII.)
Más neve(i): Szent-Iván pipitér, nemes pipitér, pipitér, anyafű, szikfű, szüzekanyja, bubulyka, kamilla
A kamillaolaj az őszirózsafélék (Asteraceae) növénycsaládba tartozó, egyes fajokból nyert illóolajok összefoglaló neve. Az orvosi székfű, más néven kamilla (Chamomilla recutita) virágzatának olajos kivonata (macerátuma). Színe legtöbb esetben kék, de a kamazulén hiánya esetén sárga szín is előfordulhat.
A kamilla kék olajáról szóló, első írásos emlék a középkor végéről, 1488-ból származik Saladin von Asculum tollából, majd nem sokkal később, 1500-ban Hieronymus Brunschwig is megemlíti, leírást adva a kamilla illóolajának desztillációjáról. 1586-ban már a konvulzió gyógyítására alkalmas szerként számol be róla Pietro Andrea Mattioli.
A gyógyszerkönyvek közül a Matricaria chamomilla illóolajáról az első említést a svájci Pharmacopoeia Helvetica harmadik kiadása teszi 1893-ban. A Chamaemelum nobile illóolaja csak később, 1953-ban kerül be a belga Pharmacopée Belge ötödik kiadásába.
A Food Chemicals Codex (9. kiadás) leírása alapján a római kamillából származó illóolaj vízgőz-desztillációval nyert folyadék, melynek szaga erős és fűszeres. Világoskék vagy világos zöldeskék színe van, mely később zöldessárgára vagy sárgásbarnára változhat. Oldódik a legtöbb természetes olajban és ásványi olajban. Propilénglikolban is oldódik, de elegyük zavaros, ködös lesz. Glicerinben oldhatatlan.[5]
Erős, aromás szag jellemzi, amely kifejezetten terjengős. Ízre némileg keserű, vegyszer- vagy gyógyszerszerű, de leírják gyümölcsösnek és fűszeresnek is. Kis koncentrációban (0,001%-os hígításban) íze édesnek, virágosnak, fűszeresnek érzékelhető, mely mellé meleg, zöld teás árnyalat társul.
Az Európai Gyógyszerkönyv a Matricaria chamomilla illóolajának két típusát különbözteti meg: az egyik bizabolol-oxidokban, a másik pedig (−)-α-bizabololban gazdag. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a növénynek csak ilyen kemotípusai léteznek. Heinz Schilcher 1973-ban négy kémiai típusba sorolta az orvosi székfüvet a kinyert illóolajban található vegyületek aránya alapján. Később C. Franz és munkatársai három, W. Hörn és munkatársai pedig öt kemotípust különböztettek meg.
Az illóolajok vizsgálatánál számos esetben megfigyelték, hogy bizonyos vegyületek csak az olaj kinyerése során keletkeznek, vagyis az élő növény eredetileg nem tartalmazza az adott anyagot, vagy ha tartalmazza, akkor csak kisebb mennyiségben. A német kamilla esetében sincs ez másképp, hiszen ismert, hogy az illóolajában található kamazulén a matricin átalakulásával képződik desztilláció során.
A keverékekben előforduló hőérzékeny vegyületek megállapított aránya függhet a műszeres analízis körülményeitől és az adatok értelmezésétől is. Mivel a kamillaolaj tartalmazhat hőre bomló spiroétereket[* 6], ezért az összetevőinek megállapítása körültekintést igényel. A mérési nehézségek okaiként egyfelől a koelúciót[* 7], másrészről a bekövetkező szerkezeti változásokat említik, amelyek a gázkromatográfiás technika használata során előforduló magas hőmérsékletből adódhatnak. Emiatt a spiroéterek észlelt aránya nagyban eltérhet a gázkromatográfiás és a folyadékkromatográfiás mérésekben. Spiroéterek esetén több publikációban is a HPLC-s eljárást részesítették előnyben gázkromatográfia helyett, a fent megjelölt nehezítő körülmények miatt.
Gosztola Beáta és munkatársai 2007-ben megjelent tanulmányukban a magyarországi kamillapopulációkat vizsgálva megállapították, hogy a hortobágyi populációk illóolajában magas volt a bizabolol-oxid A (34-43%) és a kamazulén (7-15%) aránya, míg a tiszántúliaknál az α-bizabolol-tartalom (45-58%) volt magas.


Tartalmaz:→ A római kamilla illóolaja nagy arányban tartalmaz alacsony molekulatömegű észtereket, főképp angelátokat és tiglátokat, melyek az angelikasav és a tiglinsav észterei. Ezen kívül megtalálhatók benne egyéb, rövid szénláncú alifás észterek, illetve kis arányban monoterpének és terpenoidok. A források egy része külön megemlíti a kamazulént is összetevőként, bár a műszeres elemzések nagyobb részében ezt a vegyületet nem mutatták ki.
Gyógyhatása(i): A kamillaolaj álmatlanság, depresszió, fejfájás, nyugtalanság, emésztési zavarok, megfázás, menstruációs panaszok enyhítésére használható. - Hatása antimikrobiális (baktérium-, vírus- és gombaellenes), antioxidáns, bőrnyugtató, bőrpuhító, irritációt gátló, gyulladáscsökkentő, sebgyógyító, hámosító, könnyen és mélyen felszívódó illóolaj. - A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Matricariae aetheroleum néven hivatalos.

Alkalmazása

borogatás, bedörzsölés, fürdő, de nagyon sok kozmetikai készítménybe (pl.arctisztítók, hajolajok, hajolajok, krémek, kenőcsök, balzsamok stb.) használható.
keverhető gerániummal, levendulával, pacsulival
Ellenjavallat: Teáját régebben szembetegségekre, sűrű szűrőn átszűrve, mind gyulladásgátló borogatásként, mind lemosószerként használták, a kamilla allergiát – és így önmagában is kötőhártya-gyulladást – okozhat, ezért ma már ilyen módon ritkábban alkalmazzák, sőt ellenjavallt. - illóolaja nem alkalmazható terhességnél. - Egyéni érzékenység esetén a bőrgyulladás (dermatitisz) tüneteit súlyosbíthatja. - Parlagfűre allergiások ne alkalmazzák!


Lásd még: A növényről

Magyar Wikipédia: Kamillaolaj


A Wikimédia Commons tartalmaz Kamillaolaj témájú médiaállományokat.