Gyógyászati célokra a növény szárának virágos részét hasznosítják, melynek gyűjtési ideje a nyári hónapokra (június-augusztus) esik. A gyűjtést a virágzás megkezdésekor kell elkezdeni, mert leszedve a virágzat még tovább fejlődik. Az aranyvesszőfű triterpén szaponinokat, flavonoidokat, illóolajat, fahéjsav származékokat tartalmaz.
Jó vizelethajtó és gyulladáscsökkentő. A növényi drog alkalmas hólyaghurut, vesehomok bántalmak kezelésére kiegészítő szerként. Alkalmazzák magas vérnyomás és reuma esetén is. A szárított drog ajánlott napi adagja 6-12 g.
A közönséges aranyvessző ismert gyógynövény, de tömegesen nyíló, élénksárga virágai miatt főleg dísznövénynek termesztik. Fitoterápiai célokra gyűjtik a vadon termő kanadai aranyvessző és magas aranyvessző virágos hajtásait (Solidaginis herba) is.
Legjellemzőbb hatóanyagaik a flavonoidok (1-2 százalék), a szaponinok (2-3 százalék) és az illóolajok. Ezen túl nyálkaanyagokat, fahéjsavszármazékokat és cserzőanyagokat is tartalmaznak.
A magas aranyvessző (Solidago gigantea) drogja jobb minőségű és több hatóanyagot tartalmaz, mint a közönséges aranyvesszőé (Solidago virgaurea).
Teáját:
Magas vérnyomás, epe, vese, hólyag, májbántalmak, nehéz havi vérzés, szamárhurut, reumás és ízületi fájdalmak ellen, izzasztóul, vizelethajtóul is alkalmazható. Külsőleg toroköblítőként használható.
Aranyvessző tea:
Csészénként 1-2 teáskanálnyi aranyvesszőfüvet forrásban lévő vízzel leöntünk, majd negyedóra múlva leszűrjük. Naponta 2-3-szor étkezések között egy csészényi teát hasznos elfogyasztani.
Ellenjavallat: A megszáradt drog az arra érzékenyeknél nyálkahártya irritációhoz vezethet. - A belélegzett szőrbóbiták kellemetlen nyálkahártya-, és fogínygyulladást okozhatnak az arra érzékenyeknek!
Lásd még: Magas-, Közönséges-, Kanadai aranyvessző
