Ugrás a tartalomhoz

Gyógynövény/Gyógyborok

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 2360 bájt

Gyógynövény

Gyógyborok


Gyógyborok


A hagyomány szerint Aszklépiadész (szül. Kr.e. 128-ban) híres ókori orvos fedezte fel a bor gyógyászati értékeit. Gyógyító hatásaikat számos, mai is helytálló, tudományos igényű megfigyelés és vizsgálat támasztja alá. A Lipcsében 1903-ban megjelent „Pharma-zeutisch technisches Manuale” (Hager) című német kézikönyvben például 130 különböző gyógybor receptje olvasható.
A Magyar Gyógyszerkönyv 1954-es V. kiadása a gyógyszeres bor fogalmát a következőképpen határozta meg: „A gyógyszeres borokat növényi drogokból fehérborban (vinum album) való áztatással, illetőleg egyéb gyógyszerekből oldással oly módon készítjük, hogy a kész gyógyszeres bor 13 v/v% alkoholt tartalmazzon.” A definíciónak megfelelően ezek a gyógyborok tehát nemcsak jellemzően növényi kivonatokat, hanem szinte bármilyen oldott hatóanyagot tartalmazhattak.
A gyógynövényborok készítésének hagyománya valószínűleg megelőzi a tinktúrákét. A lényegi különbség az, hogy itt maguk a friss vagy szárí­tott gyógynövények szolgálnak az alkoholos fo­lyadék képződésének alapjául, amely megőrzi a gyógyító hatóanyagokat. Noha ez egy kissé bo­nyolult és lassúbb folyamat, mint a tinktúra- készítés, megvan az az előnye, hogy olcsóbb, (mivel nem kell alkoholt venni), szervesebb, azaz természetközelibb és ezért készítése sokkal in­kább örömteli tevékenység.
A gyógynövénybor másik tagadhatatlan előnye az, hogy a benne megőrzött, a friss gyógynövényekben pazarló bő­ségben meglevő gyógyító hatóanyagok gazdasá­gosan, takarékosan használhatók fel. Az alkohol­alapú orvosságok különösen jók az emésztési gondokra és a gyenge keringésre, ezen kívül bal­zsamként is használhatók.


Lásd még: Gyógyborok Gyógynövénybor készítés Gyógyfüves borok Gyümölcsbor