Növények/G/Gilisztaűző varádics

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | G
A lap mérete: 2374 bájt

Növények

Gilisztaűző varádics

Gilisztaűző varádics
Gilisztaűző varádics
(Tanacetum vulgare, Syn: )
Más neve(i): mezei mimóza
A gilisztaűző varádics az őszirózsafélék családjába tartozó növényfaj. Népi nevei közül talán a mezei mimóza a legérdekesebb, ezt valószínűleg levelei alakjáról kapta. Egész Európában megtalálható; Magyarországon is gyakori.
Felálló, felső részén elágazó szárú, 80–120 cm magas. Megdörzsölve fűszeres, kámforos illatú. Levelei kétszeresen, szárnyasan szeldeltek.
Aranysárga, gömbszerű fészekvirágzatai 80–100 cm magasan díszlenek dús sátorvirágzatban. A fészkekben csak csöves virágok vannak, sugárvirágok nélkül.
Évelő. Ártéri magaskórós társulásokban és mocsárréteken, nedves gyomtársulásokban él, gyakorta az aranyvesszővel (kanadai aranyvessző Solidago canadensis, magas aranyvessző Solidago gigantea)) együtt. Június–szeptember között nyílik. A margarétákhoz hasonlóan, tőosztással szaporítható.
Gyakran ültetik nedves kertrészek évelő ágyásaiba, egy alacsony termetű változatát sziklakertekbe is.

Méliusz Juhász Péter 1578-ban megjelent Herbáriumában ezt írta a varádicsról: „Próbált dolog. Levelét főzd meg borban, vagy tejben add innya, a gilisztát kiűzi.”

Nevéhez híven, napjainkig gyakorta használták az ember és a háziállatok bélférgeinek elpusztítására, kiűzésére, külsőleg ízületi fájdalmak enyhítésére. Főként szárított virágból főzött teája tartalmazza a férgek, rovarok által nem kedvelt illóolajokat, gyantát és keserű anyagot. A biokertészek elsősorban a hangyák távoltartására alkalmazzák. A szárított növény nemcsak az ágyásokból, de a tárolóhelyekről is elűzi a hangyákat és más rovarokat, így a molyokat is.
Mérgező hatása miatt háziszerként ma már nem ajánlott. Fogyasztása tilos, szerepel az OGYÉI tiltólistáján is.
Magyar Wikipédia: Gilisztaűző varádics


A Wikimédia Commons tartalmaz Gilisztaűző varádics témájú médiaállományokat.