Más neve(i): Erdei füzike, keskenylevelű vagy, kisvirágú füzike, csővirits (székelyföldi nevén: málnavész-virág)
Az erdei deréce a mirtuszvirágúak rendjébe és a ligetszépefélék családjába tartozó faj.
Erdei tisztásokon, erdőszéleken, tarvágásokon. Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában fordul elő. Évelő, 2 m magasra is megnő.
Virágai a legtöbb füzikefaj sugaras szimmetriájú virágával szemben kissé kétoldali részarányos. Ebben hasonlít rá a vízparti deréce(Epilobium dodonaei), ezért ezt a két fajt korábban önálló nemzetségbe sorolták (Chamaenerion).
A nagy, bíborvörös virágok hosszú, kúp alakú, laza fürtökben állnak az alul vöröses száron. Bibéi négykaréjúak. A virágzás idején, a sok erdei deréce tűzpiros foltokat képez. A levelek 1–3 cm szélesek, a fűzfáéhoz hasonlítanak, váltakozó állásúak, szélük visszahajló, fonákjuk kékeszöld színű. A növények magassága 60–150 cm
Mészkerülő erdők tisztásain, dombvidékeinken, erdővágásokban, erdőszéleken, tarvágásokon, szurdokvölgyekben, patakok mentén, de még gyomos parlagokon is helyenként tömegesen fordul elő. Virágzás júniustól augusztusig. Leveleit virágzás előtt gyűjtik. Árnyékon vagy mesterségesen, 400 C-on szárítják (beszáradás 7-8:1).
Gyógyhatása(i): A népi gyógyászatban gyomor-, bél- és húgyúti gyulladások kezelésére használják. Maria Trebennek köszönhetően a prosztata megbetegedések kedvelt gyógyhatású készítményévé vált, azóta a "férfiteákban" is megtalálható. Baktériumölő hatású (antibakteriális), szájöblögetésre aftás szájnyálkahártya megbetegedések esetén, de élvezeti teaként is használják.
Lásd még: Mit-mihez Natúr gyógytea Tanácsok, tippek
