A közönséges kutyabenge a rózsavirágúak rendjébe, ezen belül a bengefélék családjába tartozó faj.
A közönséges kutyabenge csaknem egész Európa területén őshonos; ezenkívül Észak-Afrikában és Szibérián keresztül Nyugat-Kínában is megtalálható. Észak-Amerika keleti részére is betelepítették.
Tövistelen, 1-3 méter magas, lazán ágas cserje vagy bokorfa, sima kéreggel, csaknem vízszintesen elálló és ritkásan leveles ágakkal, melyek könnyen törnek. A kéreg fiatal korban zöld, később szürkésbarna, hosszú, keresztben álló szürkésfehér paraszemölcsökkel. A rügyek szőrösek, a rügypikkelyek hiányoznak. A levelek szórt állásúak, széles elliptikusak vagy fordított tojás alakúak, mintegy 2-7 centiméter hosszúak és 5 centiméter szélesek, olykor kisebbek. Csúcsuk röviden kihegyezett vagy levágott, szélük ép és gyengén hullámos, rajtuk a levél széle felé erősen előrehajló 7-9 érpár különösen szembetűnik.
Életmódja
Napfényes lomberdőkben, nyirkos cserjésekben, folyóvizek mellett, lápokon fordul elő, a sík vidékektől a középhegységekig, nyirkos, mészben szegény vályogtalajokon.
A növény virágai magányosak vagy csomókba tömörülnek. Hímnős virágait rovarok porozzák be. Május–július között nyílik.
Ismertebb rovarkártevői Magyarországon:
bengeboglárka (Celastrina argiolus),
benge darázscincér (Clytus rhamni),
Felhasználható része(i):kéreg
Gyógyhatása(i): Kérge, tea vagy kivonat formájában hashajtó hatású. Gyakori alkotórésze az étvágyjavító, emésztésserkentő, epe- és májbántalmak elleni teakeverékeknek. Elhízás, felfúvódás elleni teakeverékekben is megtalálható. Érelmeszesedés, magas vérnyomás, menstruációs zavarok esetén is használják. A bengekérget hashajtó és epehajtó (kolagól), féregűző szerként használják fel. Huzamos fogyasztása nem ajánlott, mert mellékhatásként izgatja a beleket, és székrekedést is okozhat. A friss kéreg MÉRGEZŐ! hatású, csak egy évi szárítás, vagy hőkezelés után szabad felhasználni.