A baracklevelű keserűfű, a keserűfűfélék családjának Persicaria nemzetségébe tartozó egynyári gyomnövény faj. Európában és Ázsia mérsékelt éghajlatú területein őshonos, de Észak-Amerikában is elterjesztették.
Főként gyomtársulásokban – szántóföldeken, nedves élőhelyeken, ártereken – fordul elő. A nitrogénben gazdag, termékeny, morzsolódó, levegőző talajokat kedveli.
30–80 cm-esre megnövő egyéves növény, elágazó karógyökérrel. Gyakran vöröses színezetű, elágazó szárán a rövid levélnyelű vagy ülő, vékony, lándzsás, középen szélesebb, 8–10 cm hosszú levelek szórt állásban helyezkednek el, felső felszínük közepén gyakran széles barna vagy fekete folt található, szélük csillószőrös. A szárat cső formájúra összenőtt, hártyás pálhalevél, a pálhakürtő (ochrea) öleli körbe.
Július-október között virágzik. A sűrű álfüzérek a levélhónaljból kiinduló kocsányokon nőnek, a virágok aprók, egyenesen felállók, fehérek, rózsaszínűek vagy vörösek. Termése fényes, fekete makkocska, 2–3 mm méretű. A magok száma növényenként 200-800 darab, ami akár 10 évig is csíraképes.
A levelek és fiatal hajtások levélzöldségként használhatók. Többnyire azonban gyomnövényként kezelik, ritkán termesztik. A népi gyógyászatban (persicarint és tanninokat tartalmaz) hasmenés és fertőző betegségek ellen használták, a friss levelekkel vérzést csillapítottak.
A növény gyökeréből timsóval kimaratva sárga festéket, természetes anyagból (gyapjú, len, kender), készült textilek, fonalak festésére használják.
.JPG)
Lásd még: Gyógyhatása Mit-mihez
