Más neve(i): vérszopóka, vérharmatfű, Isten botja, dicső-fű, v. dicsőséges fű, drága jó, erdei zsálya, patikai szigoráll, sarlófű.
Az orvosi veronika az ajakosvirágúak rendjébe, ezen belül az útifűfélék családjába tartozó faj. Honos Európában, Kaukázusban, Ny-Ázsiában. Áttelelő lágyszárú. A Középhegységben és a
Dunántúlon mészkerülő tölgyesekben elég gyakori, az Alföldön igen szórványos. Júniusban, júliusban virágzik. A talaj feletti virágos hajtást gyűjtik. Árnyékos helyen szárítják (beszáradás 5:1).
Gyógyhatása(i): népgyógyászatban expectorans bronchitisben és asthma bronchiale esetén, hatásos köszvény és reuma kezelésében is. A vértisztító teák kedvelt adaléka. A friss csalán csúcsával együtt segít kigyógyulni a krónikus ekcémából. Vértisztító hatása mellett csökkenti az érelmeszesedést, de meg is óv attól. Érzékeny gyomrúak is alkalmazhatják, mint gyomorerősítő szert, ami az emésztést is serkenti, de megszünteti a gyomorhurutot és a bélzavarokat is. A köhögést, száraz hörghurutot csillapítja. Kiváló sebgyógyító növény: gyulladásos és nehezen gyógyuló sebekre is ajánlott.