Más neve(i): vörös ribiszke vagy kerti ribiszke, veres ribiszke, piros ribiszke, ribiszke, ribizke, ribizli, piszke.
A kőtörőfű-virágúak rendjébe és a ribiszkefélék családjába tartozó faj. Vadon Európa nyugati felén őshonos. A Kárpát-medencének főleg a nyugati, déli részén ligeterdőkben, cserjésekben fordul elő. Kedveli a nyirkosabb erdőket, erdőszéleket.
Fehér vagy piros bogyókat termő cserje. A fekete ribiszke (Ribes nigrum) és a dísznövényként ültetett arany ribiszke (Ribes aurenum) egyaránt közeli rokonaHonos Ny-Európában, a mérsékelt éghajlaton sokfelé (Ázsiában, É-Amerikában) termesztik. 1-2 magas cserje.
Tartalmaz:→ cukrok, szerves savak, karotinoidok, pektin, cyanin és cyanidin-glikozidok. Tartalmaz még: 6 g fehérjét, 12 g zsírt, 70 g szénhidrátot, 7 g szerves sót, 43 g rostot kilogrammonként.
Felhasználjuk:Kellemesen savanykás íze, magas C-vitamin tartalma miatt friss fogyasztásra, gyorsfagyasztásra, valamint gyümölcsíz (dzsem, lekvár), gyümölcslevesek, bólék, s a gyerekek által kedvelt ribizlimártás[5] alkotórészeként is használják. Hideg technológiával készíthető belőle szörp,[6] és gyümölcsbor[7] készítésére is kiválóan alkalmas, így nem veszti el magas C-vitamin tartalmát. Kellemesen savanykás íze, magas C-vitamin tartalma miatt friss fogyasztásra, gyorsfagyasztásra, valamint gyümölcsíz (dzsem, lekvár), gyümölcslevesek, bólék, s a gyerekek által kedvelt ribizlimártás[5] alkotórészeként is használják. Hideg technológiával készíthető belőle szörp,[6] és gyümölcsbor[7] készítésére is kiválóan alkalmas, így nem veszti el magas C-vitamin tartalmát.