Más neve(i): zselnice meggy, csórmány, gerézdes-, kutya-, madár-, vad- vagy zsidócseresznye, gyöngyvirágfa, májusfa, tyúkszemfa, zelnicze, koczérka
A zelnicemeggy a rózsavirágúak rendjébe, ezen belül a rózsafélék családjába, a Prunus nemzetségébe tartozó, a Padus alnemzetség típusfaja. Honos Kaukázusban, Ny-Ázsiában, Európában. Nálunk nem gyakori, néhol üde bükkösökben, ártéri gyertyános-tölgyesekben megtalálható. Magyarországon szórványosan az északi és keleti hegyvidékeken, főleg erdős völgyekben fordul elő. Kedvelt kerti növény. A Mátrában megtalálhatóak állományai.Gyakran díszfának ültetik.
Tartalmaz:→ 1% amygdalin és izoamygdalin, cserzőanyag, gumianyag, gyanta
Gyógyhatása(i): gyomorerősítő (tonicum), nyugtató ((sedativum)). A homeopátia is felhasználja.
Felhasználjuk:Feketés-szürke kérgéből egykor vizelethajtó, izzasztó hatású, köszvény, reuma és szifilisz ellen használatos gyógyászati termékeket készítettek, valamint színanyagként festék-előállítás során is felhasználták. Borsó nagyságú, fekete színű, keserédes, lédús termése július végén érik. Az ízletes gyümölcsöt bizonyítottan már a kő- és bronzkorban is fogyasztották, Ázsiában ma is csemegének tartják, és különböző gyümölcsleveket, illetve lekvárokat készítenek belőle. Sötétlila színű, csak borsó méretű, fürtökben termő zselnicemeggy termése ehető. Magja, hasonlóan a bodzához, kéksavat tartalmaz, ezért a gyümölcshús csak passzírozva használható fel. Kicsit kesernyés, de mézédes íze miatt, más gyümölccsel főzhető össze. Csemetéjét oltás, szemzés alanyának illetve a termését szörp, zselé, lekvár, vagy pálinkának használják.