Növények/B/Bojtorján szerbtövis

Eredetileg Dél-Európában, Észak-Afrikában, Nyugat- és Dél-Ázsiában volt honos (más elképzelések szerint Amerikából terjedt át Európába), de mára invazív gyomnövényként az egész világon elterjedt.

A bojtorján szerbtövis 10-130 cm magas, lágyszárú, egyéves növény. Sziklevelei nagyok (kb. 5 cm-esek)), végük felé keskenyedők, kihegyezettek. Gyökere orsógyökér, amely akár 1,2 m mélyre is hatol, oldalirányban pedig 2 méterig terjed. Szára felálló, többnyire dúsan elágazó, szőröktől érdes felületű; kerek vagy kissé szögletes/bordás; színük zöld vagy lilás. Első lomblevelei tojásdadok, hegyes csúcsúak, szélük a levélalapnál hegyesen fogazott. A kifejlett levelek többnyire váltakozó állásúak, a szár alsó részén néha átellenesek. Hosszuk 4-20 cm, szélességük kb ugyanakkora, alakjuk széles lándzsás, háromszögletű vagy némileg szív alakú, jellemzően 3-5 karéjos. Széleik durván fogazottak és/vagy sekélyen karéjosak, gyakran hullámosak. Felületük érdes textúrájú, néha mirigyes. A levélnyél legfeljebb 25 cm hosszú, szórványosan rövid, tapadó szőrökkel borított.

A levélhónaljakból növő virágzata fészkes. Ugyanazon a növényen külön porzós és termős fészkei vannak. A porzósak rövid szárúak, több virágúak, közös pikkelykörbe zártak; a mintegy 20 virág kicsi, zöld. A termősek kétvirágúak, :szártalanok, ugyanazon fürtben a porzósak alatt helyezkednek el és körben horgas tövisek borítják őket.

Termése kb. 2 cm hosszú, kétmagvú, csúcsán két egyenes szarv található. Felülete nemezszerűen molyhos, és sűrűn fedik a horgas tüskék. A tüskék fele olyan hosszúak, mint a tüske nélküli termés szélessége.

A rossz vízelvezetésű, bolygatott talajt kedveli, leggyakrabban parlagokon, beépítetlen telkeken, utak mentén, építkezéseken, kavicsbányákban, ártereken és más bolygatott élőhelyeken fordul elő. Általánosan elterjedt gyomnövény, elsősorban a kapás kultúrák jelenthet gondot, de kiritkult gabonákban is előfordul. Egész évben csírázik. Virágzási időszaka júliustól októberig tart. Többnyire önbeporzó, de az esetek kb. 10%-ában a szél porozza be. Egy növény 1000-10 000 magot is produkálhat. A termés horgas tüskéivel az állatok szőrébe, emberek ruhájába kapaszkodva terjed. A termés két magva közül a felső valamivel kisebb (50 mg) és egy ideig nyugvó állapotban marad. Az alsó, nagyobb (60 mg) a következő tavasszal kicsírázik. A kisebb mag többnyire nyáron vagy egy évvel később csírázik. Fényigényes. A szárazságot jól tűri, de csak az enyhe fagyot viseli el.

Magvait egyes területeken a népi gyógyászatban alkalmazzák. Termése mérgező. Levelei nem tartalmaznak mérget, de a legelő állatok nem szívesen eszik.