Az erdei tisztesfű az ajakosvirágúak rendjébe, ezen belül az árvacsalánfélék családjába tartozó faj. Az erdei tisztesfű csaknem egész Európában előfordul. További előfordulási területei Ázsia mérsékelt övi részein találhatók meg. E növényfaj előfordul a Bükk-vidéken.
Az erdei tisztesfű évelő, 30-120 centiméter magas növény. Négyszögletes szára felálló, felül elágazó, a virágzattal együtt borzas szőrű. Hosszú nyelű, hullámos felszínű, szív vagy széles tojás alakú, fűrészes szélű, kihegyezett csúcsú, keresztben átellenesen álló levelei a csalánéhoz hasonlók, átható, kellemetlen szagot árasztanak. A bordó vagy bíborvörös virágok pártáját világosabb rajzolat díszíti. A párta kétszer olyan hosszú, mint a csésze. A virágok legfeljebb hatosával, álörvösen helyezkednek el a levelek hónaljában, és végálló állfüzért képeznek. Termése 4 makkocskából áll, melyeket a megmaradó csészelevelek fognak közre.
Az erdei tisztesfű félárnyékos helyek: lomb- és elegyes erdők, cserjések, sziklás és szurdokerdők, ligetek lakója. Főleg magasabb talajvizű, nyirkos, nitrogénben gazdag, de laza talajokon gyakori.
A virágzási ideje június–augusztus között van.
Felhasználható része(i):'
Gyógyhatása(i): Sebgyógyító, görcsoldó, hatásos menstruációs zavarok ellen is
A belőle nyert sárga színezéket gyapjú festésére használják.
Megfőzve gombaízű, - leveseket, szószokat ízesítenek vele.
Ellenjavallat: Terhes nőknek, szoptatós anyáknak és kisgyermekeknek a fogyasztását nem ajánljuk! Az ajánlott napi mennyiséget ne lépjük túl!
Forrás: Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 66. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2