Ugrás a tartalomhoz

Növények/K/Kis ezerjófű

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 3300 bájt

Növények

Kis ezerjófű

LatinNövényekGyógynövények‎‎Növények listájaAllergén növényekDísznövények‎ • Ehető növényekÉlvezeti növényekFák - CserjékFestőnövényekFűszerekGabonákEhető gombákGyomnövények‎GyümölcsökHiperakkumulátor növényekHúsevő növények‎Ipari növényekKártevőriasztó növényekLégtisztító növényekMérgező növényekMézelő növényekParazita növények‎Pszichoaktív növényekZöldségfélékVédett növényekVízinövényekInváziós fajokFajtalistákMit-mihez használunkTanácsok

Növények listája – Ábécé szerinti tartalomjegyzék

Kis ezerjófű
Kis ezerjófű
(Centaurium erythraea, Syn: Centaurium minus)
Más neve(i): centaurea, cintória, encián, epefű, erősfű, ezerjófű, földepe(fű), földepetárnics, gyomorfű, hideglelés ellen való fű, hideglelésfű, hideglelést gyógyító fű, hidegűzésfű, keserűfű, kis centaurea, kisebbik ezerjófű, kis ezerjófű, kis földepe, lázfű, ördögcsíptefű, százaranyosfű, százforintos földepe, százforintosfű, tüzes ember virágja, vérállatófű.
A kis-ezerjófű, a tárnicsfélék családján belül az ezerjófű nemzetségbe tartozó gyógynövényfaj. Délnyugat-Ázsiában, Észak-Amerikában és csaknem egész Európában honos. E növényfaj előfordul a Bükk-vidéken. A Magyarországon előforduló három ezerjófűfaj közül a leggyakoribb (a másik kettő a lápi ezerjófű és a csinos ezerjófű).

1-2 éves növény. Szára négyszögletes, 10–50 cm magas. 10–35 cm magas, idősebb szárai csövesek. Legalsó levelei tőrózsában állnak, rövid nyelűek, fordított tojás alakúak, 3–4 cm-es szárlevelei keresztben átellenesek, ugyancsak 3–4 cm hosszúak és hosszúkás tojás alakúak. A bogernyőben elrendezett, piros, lila, vagy rózsaszínű, csillag alakú virágok, csak napsütésben nyílnak ki. Termése 20 mm hosszú, 5 mm vastag, sárga színű, két kopácsra nyíló tok.

Magyarországon nedves réteken, legelőkön, kaszálókon és ritka erdőségekben, domboldalakon, általában félárnyékos helyeken, bokrok tövében tömegesen nő.


Felhasználjuk:Az ókorban és a középkorban is megbecsült gyógynövény volt. A vadon termő és a termesztett növényeket is gyűjtik virágzáskor (júniustól augusztusig). A föld feletti virágzó részt sarlóval, vagy éles késsel vágják le, és csukló vastagságú csokrokba kötve, nap-védett (napfény hatására elveszti a színét), szellős helyen szárítják. Az így megszáradt anyag a kis ezerjófű drogja (Centeurii herba), mely szagtalan és rendkívül keserű ízű. (A vad termőhelyeken begyűjtött magvakat tavasszal közvetlenül elvetik, a legkedvezőbb élőhelye a régóta parlagon heverő terület.) A drog keserű likőrök fontos alkotóeleme, aperitif italok készülnek belőle, és ürmösborok készítésénél is felhasználják. Egyes vidékeken a komlót helyettesítik vele a sörkészítéskor. A szesziparban a gyomorkeserűk elmaradhatatlan alkotórésze.
Ellenjavallat: Gyomor-, és bélfekély esetén használata kerülendő! - Emésztőrendszeri gyulladás esetén nem javasolt használta. - Tartós használata a gyomor és a bélnyálkahártyák gyulladását okozhatja.


Lásd még: Mit-mihez Natúr gyógytea Tanácsok, tippek

Magyar Wikipédia: Kis ezerjófű

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis ezerjófű témájú médiaállományokat.