Gyógynövény/Gyógyborok
- A hagyomány szerint Aszklépiadész (szül. Kr.e. 128-ban) híres ókori orvos fedezte fel a bor gyógyászati értékeit. Gyógyító hatásaikat számos, mai is helytálló, tudományos igényű megfigyelés és vizsgálat támasztja alá. A Lipcsében 1903-ban megjelent „Pharma-zeutisch technisches Manuale” (Hager) című német kézikönyvben például 130 különböző gyógybor receptje olvasható.
- A Magyar Gyógyszerkönyv 1954-es V. kiadása a gyógyszeres bor fogalmát a következőképpen határozta meg: „A gyógyszeres borokat növényi drogokból fehérborban (vinum album) való áztatással, illetőleg egyéb gyógyszerekből oldással oly módon készítjük, hogy a kész gyógyszeres bor 13 v/v% alkoholt tartalmazzon.” A definíciónak megfelelően ezek a gyógyborok tehát nemcsak jellemzően növényi kivonatokat, hanem szinte bármilyen oldott hatóanyagot tartalmazhattak.
- A gyógynövényborok készítésének hagyománya valószínűleg megelőzi a tinktúrákét. A lényegi különbség az, hogy itt maguk a friss vagy szárított gyógynövények szolgálnak az alkoholos folyadék képződésének alapjául, amely megőrzi a gyógyító hatóanyagokat. Noha ez egy kissé bonyolult és lassúbb folyamat, mint a tinktúra- készítés, megvan az az előnye, hogy olcsóbb, (mivel nem kell alkoholt venni), szervesebb, azaz természetközelibb és ezért készítése sokkal inkább örömteli tevékenység.
- A gyógynövénybor másik tagadhatatlan előnye az, hogy a benne megőrzött, a friss gyógynövényekben pazarló bőségben meglevő gyógyító hatóanyagok gazdaságosan, takarékosan használhatók fel. Az alkoholalapú orvosságok különösen jók az emésztési gondokra és a gyenge keringésre, ezen kívül balzsamként is használhatók.
Lásd még: Gyógyborok Gyógynövénybor készítés Gyógyfüves borok Gyümölcsbor
|