Növények/K/Közönséges boróka

Drog bogyó: Juniperi galbulus,
Más neve(i): apró fenyő, borostyántüske, borosán, borovicska, fenyőtüske, borsikafenyő, borsfenyő, fenyőmag, gyalogfenyő, törpeboróka, töviskés fenyő, borókafenyő, gúzsfenyő, pattanófenyő, komkék.

Az egyetlen, Magyarországon is honos borókafaj a közönséges boróka.

3–5 m (ritkán akár 8 m) magasra növő, örökzöld cserje. Sudara bókoló. A nőivarú egyedek rendszerint elfekvők, a hímivarú példányok inkább feltörekvők, esetenként oszloposak. Kérge szürkésbarna, kicsit bordás, rostos, szalagosan lefoszló. Hajtásai fölfelé törők vagy bókolók; a fiatal hajtások bronzosak.

Pikkelylevelei egyáltalán nincsenek. A hármas örvökben a hajtásokra merőlegesen álló, 1–2 cm hosszú, árszerűen szúrós levelei lapos tű alakúak, alma- és citromillatúak. Fonákuk zöld, a színük ezüstös, amitől a növény szürkészöldnek látszik.

Rövid, hengeres porzós virágai az előző évi hajtások levélhónaljaiból, a kicsi, rügyszerű termős virágok a levélhónaljakból növő törpehajtásokon nőnek.

Második éves, érett, sötét kékesfekete, hamvas-fényes, meghúsosodott, a fekete borsnál valamivel nagyobb szemű tobozbogyója (galbulus) a borókabogyó (Juniperi fructus); a bogyós gyümölcsök egyike. Az első évben zöld marad, és csak a második, ritkábban a harmadik évben érik be, ezért ugyanazon a növényen gyakorta érett és éretlen bogyók is láthatók. Az érett bogyó fényes feketéskék, átmérője 5–10 mm, bevonata kékes-hamvas, viaszos. Gyökérzete ritkásan ágazik el, emiatt az átültetést rosszul tűri.

Életmódja, termőhelye

Kétlaki növény. Lassan növő, fényigényes, szárazságtűrő faj, amely meszes és mészmentes talajon egyaránt megél. Rendkívül alkalmazkodóképes és ennek megfelelően igen változékony is.

Bár a miénknél némileg hűvösebb éghajlaton (Európa középhegységeiben, a Brit-szigeteken) érzi magát igazán otthon, hazánk legtöbb tájegységén megtalálható. Magyarországon főleg a karsztfennsíkokon (Aggteleki-karszt, Bükk-fennsík) nő, ahol a legelőkön, felhagyott gyümölcsösökben a galagonyával és a kökénnyel együtt jelenik meg. Védett, jégkorszaki reliktumnak tekintett ún. ősborókás nő a Duna-Tisza-közének meszes homokjain – ez a Kiskunsági Nemzeti Park egyik büszkesége.

Maga a közönséges boróka nem védett növény, de ez a növénytársulása (borókás-nyáras, Junipero-Populetum) veszélyeztetett és védendő fás társulás, a boróka pedig Alföld egyetlen, őshonos fenyőféléje.

A Dél-Dunántúlon mészmentes homoktalajon alakult ki a legeltetés hatására a barcsi borókás.

Társulásait főleg a be erdősülés veszélyezteti, ezért védelmének leghatékonyabb módja a legeltetés visszaállítása (a legelő állatok a szúrós levelű borókát kikerülik).

Pionír fajként megjelenik minden, kissé rontott termőhelyen (legelőkön, cserjésekben, erdőirtásokon).

Felhasználjuk

Élelmiszerként a bogyója használatos, változatos célokra. - Fűszerként frissen vagy szárítva, egészben vagy őrölve használjuk – különösen a vadhúsokhoz, de mártások, pácok ízesítésére, sőt húsok füstöléséhez is kitűnő. - Kellemes illata miatt a húspácok és húsfüstölő szerek egyik legfőbb alkotórésze. - A grillezett húsok borókás füstben finom aromás ízt kapnak. - Az egészben vagy felezve használt bogyót tálalás előtt ki kell szedni az ételből. - Használják főzelékek, saláták, savanyú káposzta, marinírozott halételek, sonkapácok ízesítéséhez is. A csípős, édes-kesernyés, zamatos, nagyon aromás ízű bogyójából desztillálják a borókaolajat, ami fűszer- és likőreszenciák alapanyaga. - Különböző borókapárlatok ízesítője, ritkábban alapanyaga. - Közülük Magyarországon a legismertebb a borovicska és a gin. Oszlopos termetű változatait kertekben dísznövénynek ültetik. - Régóta használják fűszernek, főznek belőle lekvárt és borókapárlatot, és felhasználják a gin, jenever ízesítésére is. - Olaját és a zöld részek lepárlása után fennmaradó kátrányt már az ókori Egyiptomban is használták a balzsamozó szerekben, az olajat gyógyításra is. - Ma rovarriasztó szerek és illatszerek alapanyaga. - Jól gesztesedik, ami mutatós faanyaggá teszi. - Szabálytalan évgyűrűjű fája sűrű rostú, közepesen kemény, tartós, kellemes illatú. - Jól faragható, jól fényezhető, ezért dísztárgyak, dobozkák készítésére, „berakásra” használható. - Fáját a rómaiak füstölőkben használták. - A „fenyődivat” előtti időkben Európában és Észak-Amerikában is kedvelt karácsonyfa volt, helyenként ma is használják még e célra.

Ellenjavallat: -

Lásd még: Mit-mihez

Magyar Wikipédia: Közönséges boróka

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges boróka témájú médiaállományokat.