A mályva nemzetségbe tartozó, egész Európában elterjedt, lágy szárú gyógynövényfaj, amely a parlagon hagyott területeket, töltéseket kedveli. Észak-Afrikában és Ázsiában is vannak állományai.
Évelő növény. Szára kúszó vagy felálló, 30–120 cm-esre nő meg. Levelei hosszú levélnyeleken ülnek, tenyeresen 3-7 karéjúak, fűrészes szélűek. Viszonylag nagy, rózsás-piros virágai 2-6-osával a levélhónaljban nőnek, kivágott szirmúak. A sziromlevelek 20–25 mm-esek, sötéten csíkozottak, 3-4-szer nagyobbak a csészénél. A termés lapos, korong alakú papsajt, barna magja vese alakú.
A hideget és meleget egyaránt jól viseli, alakja az időjáráshoz alkalmazkodik. Télen a földön szétterülve szőnyeget alkot, nyáron akár 1 méter magasra is nőhet.
Tartalmaz:→ Nyálkaanyagokat, flavonoid-szulfátokat, kis mennyiségű cseranyagot tartalmaz. - A virágban kis mennyiségben antociánok, malvidin és delfinin található. - Sok A-vitamint, vasat és kalciumot tartalmaz.
A legősibb haszonnövények közé tartozik. Az ókorban zöldségként használták. Fiatal leveleit a spenóthoz hasonlóan főzeléknek készítették el. A leveleket gyakran használták darázs- és skorpiócsípések borogatására.
Gyógyhatása(i): Belsőleg a virágot, ritkábban a levelet a székrekedés és a görcsös vastagbélgyulladás tüneti kezelésére, valamint köhögéscsillapítóként használják hörgőbántalmak esetén. - Külsőleg, a bőrgyógyászatban bőrbetegségeknél viszketéscsillapítóként és bőrnyugtatóként alkalmazzák. - A szájüreg betegségeinél fájdalomcsillapító, nyálkahártya-nyugtató hatású.
A növény valamennyi hatására kiterjedő teljes körű gyógyszerészeti vizsgálat ma még nem létezik. :Csupán az újabb keletű, egereken végzett laboratóriumi kísérletek bizonyították, a poliszacharidok immunrendszert serkentő hatását (a mályvával rokon orvosi ziliz gyökérkivonatával végzett kísérlet során).
Ellenjavallat: Esetenként gyomorégést okozhat az arra érzékenyeknél. - Egyébként mindeddig a növénynek semmilyen mérgező hatása nem ismert, még hosszan tartó alkalmazása esetén sem.
Lásd még: Erdei mályva
