Növények/F/Földi bodza

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | F
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 6067 bájt

Növények

Földi bodza

Növények listájaAllergén növényekDísznövényekEhető növények Élvezeti növények Fák Festőnövények Fűszerek Gabonák Ehető gombák Gyógygombák Gyógynövény lista Gyógynövény terápiák Növények gyógyhatása Gyógyteák Illóolajok Zsíros olajok Gyomnövények‎ Gyümölcsök Hiperakkumulátor növények Húsevő növények‎ Ipari növények Légtisztító növények Mérgező növények Mézelő növények Parazita növények‎ Pszichoaktív növények Zöldségfélék Védett növények Vízinövények Inváziós fajokFajtalistákMit-mihez használunk

Földi bodza
Virágzata
Virágzata, éretlen és érett bogyói
Földi bodza
(Sambucus ebulus, Syn: -)
Más neve(i): gyalogbodza vagy népiesen borzag

A földi bodza a pézsmaboglárfélék családjának bodza nemzetségébe tartozó, Magyarországon őshonos növényfaj.

A másik két hazai bodzafajtól, a fekete és a fürtös bodzától eltérően nem cserje, azaz nem fásodó szárú, hanem magas kórójú lágy szárú, évelő növény. Élelmiszer-, festő- és gyógynövényként egyaránt használatos: gyöktörzsét, terméseit és virágzatát használják fel megfelelő módon, máskülönben mérgezést okoz.
Legfeljebb 2 m magas lágyszárú. Gyöktörzse 1-2 ujjnyi vastag, kívül világosbarna színű, elágazó és a talajban mélyen szertekúszó; belül sárgás színű, húsos-rostos állomány építi fel, aminek a legbelső része puha vagy üreges; enyhe szagú, íze enyhén undorító.
Tarackoló, sarjtelepeket alkot, azaz egy telep több szárat is hajt. Kopasz szára egyenes, henger alakú, de csöves, kívül barázdált, többnyire egyszerű (azaz nem elágazó), kórós, szívós. Lomblevelei rövid nyelűek, szárnyasan összetettek, páratlanul szárnyaltak, 5–13 levélkéből állnak. A levélkék ülők vagy rövid nyelük van, sötétzöld színűek, alakjuk hosszúkás lándzsás-elliptikus, szélük finoman fűrészes, csúcsuk hegyes, alapjuk lekerekített és általában részaránytalan, válluk ferde, a fonákuk sokszor pelyhes. Pálhaleveleinek széle fogazott, alakja lándzsás-elliptikus, kissé tojásdad, emlékeztet a lomblevélkék alakjára.
Virágzata és termése hasonlít a fekete bodzáéra: fehér szirmú virágai lapos vagy alig domború tetejű virágzatokba – egyesek szerint bogernyőkbe, mások szerint bugákba – tömörülnek, azonban a földi bodzáé legfeljebb 10–15 cm átmérőjű, és bíboros-rózsás árnyalatú a virágok egyes részein (csészecimpák csúcsa, sziromcsúcsok, portokok) megjelenő pirosas színeknek köszönhetően. Virágai kétivarúak, kissé kellemetlen illatúak; az 5 csészelevél összeforrt egymással, csak felső részük, az 5 pirosas csúcsú csészecimpa különül el egymástól; az 5 sziromlevél fehér színű, alakjuk keskeny elliptikus, csúcsuk röviden kihegyezett, szélük kissé kidomborodik, a fonákjuk pedig a sziromcsúcsnál sokszor rózsaszínű; a magház alsó állású; az 5 porzó szála fehér színű, a portokok azonban kárminpirosak és kifelé irányulnak (kicsüngők). Kis méretű, 3–5 magvú, éretten fekete színű bengetermései (bogyószerű csonthéjas termései) vannak, felfelé állnak; sokan áltermésnek tekintik őket, mivel a magház részben besüllyed a vacokba, s így a vacok is része a termésnek. A termések íze és szaga jellegzetes, de nem kellemes, az orvosi macskagyökéréhez hasonló, a madarak terjesztik.
Mivel lágy szárú, évelő növény, szára minden ősszel elhal, s a következő évben új szár fejlődik. A talajban mélyen kúszó és elágazó gyöktörzzsel terjed, tarackoló, erőteljesen sarjadzik, rendszerint nagy állományokban él. Növekedése szintén erőteljes. Magyarországon júniustól szeptemberig nyílnak virágai, amik önmeddők és rovarbeporzásúak. A virágzatok csak a lomblevelek kifejlődését követően jelennek meg. A termések augusztustól kezdve érnek.
Őshonos Európában (Észak-Európa kivételével), Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában; Magyarországon gyakori. A domb- és hegyvidéki övben egyaránt előfordul. Erdővágásokban, erdőszéleken, ligeterdőkben, legelőkön, mezsgyéken, havasi esztenák, síkvidéki legelők és vetések széle mentén, parlagokon, útszéli és árok menti gyomtársulásokban, romok körül, törmelékhalmokon, szemetes, televényes helyeken található meg. Szereti a szivárgástól nyirkos (vagyis a nem pangóvizes), mély rétegű, tápanyagokban és bázisokban gazdag talajt, többnyire meszes talajokon él.
Levele, virágzata és termése is hasonlít a fekete bodzáéra. A földi bodza azonban lágyszárú (és nem fásszárú), legfeljebb 2 méter magasra nő meg (a fekete bodza ennél általában nagyobb), kellemetlen szagú virágzatában a portokok vörösek (a fekete bodza kellemes illatú virágzatában a portokok sárgák), termései ugyanúgy felállók mint virágzatai (a fekete bodza felálló virágzataiból lecsüngő termések fejlődnek).

Felhasználása

Mag nélküli érett bogyóiból szörpöt, lekvárt (gyümölcsízt), illetve Nógrád megyében pálinkát főznek. Érett bogyóinak vörös levét borfestésre, édesipari termékek színezésére használják. Festékanyagai a cianidin glikozidjai: szambucin, szambucianin, krizantémin.


Földi bodza ellenjavallat: Keserűanyagai (pl. cianogén glikozidok) miatt enyhén mérgező: az érett nyers termések túladagolása (gyermekeknél kisebb mennyiség is túladagoláshoz vezet), de különösen az éretlen termések fogyasztása hányingert, hányást, hasfájást, hasmenést, látászavarokat okozhat, haláleset is előfordult már. Gyógynövényi drogjainak túladagolása heves hányást, hasmenést okozhat. Melegítés hatására azonban a mérgezést okozó anyagok tönkremennek, így a magvaktól elkülönített terméshús élelmiszer- és festékalapanyagként már felhasználható. A magvai mérgezők.


Sideways Arrow Icon.svg Lásd még: A növényről Mit-mihez

Magyar Wikipédia: Földi bodza


A Wikimédia Commons tartalmaz Földi bodza témájú médiaállományokat.