Növények/C/Cédrus

A cédrus a tűlevelűek osztályában a fenyőalakúak rendjébe, a fenyőfélék családjába és a vörösfenyőformák alcsaládjába tartozó növénynemzetség mindössze két (más szerzők szerint négy, megint mások szerint mindössze egy) fajjal.

A cédrus szó olyan fák, faanyagok hétköznapi vagy kereskedelmi nevében is szerepel, amelyek rendszertanilag nem tartoznak ide, pl. a vörös cédrus vagy a spanyol cédrus.

A többi fenyőhöz hasonlóan az északi flórabirodalomban honos. A virágos növények térhódítása előtt kiterjedt erdőségeket alkotott szerte Eurázsiában; elterjedési területe azóta két, elszigetelt termőhelyre zsugorodott: a himalájai cédrus (mint neve is mutatja) a Himalájában, a libanoni cédrus pedig a Mediterráneumban él – a három alfaj egymástól is elszigetelt termőhelyeken, úgy, hogy állományait erősen összezsugorította a fakitermelés. Épp ezért egyesek szerint ezek valójában egyetlen faj földrajzilag elkülönült populációi, míg mások termőhelyek szerint külön-külön fajokat különböztetnek meg.

Magyarországon kisebb állományai megtalálhatók Budafán, Badacsonyörsön. Gyöngyösön a városközponthoz közel, az Orczy-kastély (jelenleg Mátra Múzeum) parkjában több mint százéves cédrusok láthatók.

Koronája fiatal korában kúpos vagy ernyő alakú, az idősebb fáké szabálytalan – főleg a magányos példányoké nőhet hatalmasra. Ágai többé-kevésbé vízszintesen nőnek; az idősebb példányok ágai messze szétterülnek, a végük lehajlik.

Fajtól függően 0,5–5 cm hosszú tűlevelei a vörösfenyőkéhez hasonlóan a hosszúhajtásokon szórtan, a törpehajtásokon pedig 20–40 leveles csomókban állnak, de színük a vörösfenyőkénél sötétebb; maguk a levelek merevebbek, a fa pedig örökzöld.

A fenyők nagy többségétől eltérően porzós virágzata is toboz: az ovális vagy kúp alakú porzós tobozok felállóak. : Az alig centiméteres termős virágok a törpehajtások csúcsain fejlődnek ki. Az elfásodott virágzat 2–3 év alatt érik be, eközben a megnyúlt ovális alakú, lekerekített alapú toboz 5–10 cm-esre nő. A beérett toboz felnyílik, pikkelyekre esik szét, és kihullanak belőle a szárnyas magok.

Rendkívül hosszú életciklusú növény, amely nem ritkán 2-3000 évig is elél, és ötvenéves kora előtt ritkán fordul termőre. Fiatalon kissé fagyérzékeny. Magyarországon csak kellő elővigyázattal nevelhető, mert a téli pangó vizet rosszul viseli. A fenti okokból erősen agyagos, kötött talajba és fagyzugos kertekbe nem ültethető. Az idős fák mélyre hatoló gyökereit a pangó víz már nem károsítja.

A hűvös, hegyvidéki éghajlatot kedveli. Rendszerint 1300 és 3000 m tengerszint feletti magasság között, sziklás, meszes talajon él, ahol kemény a tél és száraz a nyár. Szinte bármilyen talajon megmarad: az atlasz- és a libanoni cédrus épp oly jól érzi magát a mészkövön kialakuló lúgos, mint a bazalton, homokkövön vagy palán fejlődő savanyú talajon. A fanövedék mindazonáltal erősen függ a talaj minőségétől és mélységétől, valamint az éghajlati tényezőktől (különösen a csapadék mennyiségétől) – védett helyen, kellő öntözéssel több kertészeti változat is meglepően gyorsan gyarapodik.