Növények/V/Vörös acsalapu

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | V
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 6209 bájt

Növények

Vörös acsalapu

169 Petasites officinalis Moench.jpg
Gewoehnliche Pestwurz Common Butterbur (Petasites hybridus).jpg
Vörös acsalapu
(Petasites officinális, Syn: )
(Drog(ok):Petasites herba Petasites radix )
Más neve(i): Közönséges acsalapu, kalaplapu, vagy nagy szattyú


Az Vörös acsalapu a fészkesvirágzatúak családjába tartozó, ősidők óta ismert gyógynövény. Évszázadok óta segíti az emberiséget a legkülönbözőbb egészségügyi problémák kezelésében. A finomra őrölt Vörös acsalaput borral keverve a XVI. századtól kezdve használták bélparaziták ellen, vizelethajtóként, a menstruáció serkentőjeként. Izzasztó hatása miatt gyógyító erőt tulajdonítottak neki a pestises láz kezelésében.

Napjainkban az Vörös acsalaput gyógynövényként egyre kevésbé használják. A modern tudomány azonban újabbnál újabb, érdekes hatásokról számol be a növénnyel kapcsolatban.

Az acsalapu a nedves talajt kedveli. Évelő növény, amely általában magasabban fekvő területeken növekszik Európában, Észak-Ázsiában és Észak-Amerikában.

Erős gyökértörzséből már a tavasz kezdete előtt vastag, vörös szárak nőnek ki. A szárakon szőlőfürt alakú, fészekvirágzatban elhelyezkedő, illatos, rózsaszínes virágok fejlődnek. Csak májusban, az elvirágzás után indul növekedésnek az acsalapu levele, amely 50 cm-es méretével a nálunk látható legnagyobb levelek közé tartozik.

Az acsalapunak több fajtája is létezik, például a fehér acsalapu (Petasites albus), amely már a havon is kivirágzik, ám gyógyászati célokra csak az Vörös acsalapu használatos. Összetéveszthető a martilapu (Tussilago farfara) és a nagy bojtorján (Arctium lappa) gyógynövényekkel, ezért gyűjtése elővigyázatosságot, szakszerűséget igényel.

Az egész növény, de főleg a gyökértörzs nagy mennyiségben tartalmaz hatóanyagokat (illóolajokat, keserű anyagokat, cserzőanyagokat, inulint, pektint, ásványi anyagokat, nyálkaanyagokat stb.), amelyek sebgyógyító hatásúak, nyugtatják, védik a nyálkahártyákat, és segítik a káros anyagok sejtekből történő eltávolítását.

A gyökértörzset és a virágokat már tavasszal be kell gyűjteni, és a lehető leggyorsabban ki kell őket szárítani. A szárítást a hatóanyagok megőrzése céljából árnyékban célszerű végezni. A növény leveleit akár őszig, folyamatosan is szedhetjük, majd kiszárított részeit porrá zúzzuk.

Gyógyhatása(i): A növényi részeknek megfelelően a levélből teát, a gyökérrészekből főzetet készíthetünk (egy csésze vízbe egy kiskanálnyi gyökér). Az így elkészített italnak azonban olyannyira intenzív szaga van, hogy akár rosszullétet is okozhat. Indokolt és érdemesebb az acsalaput más gyógynövényekkel, esetleg mézbe keverni, vagy ahogyan elődeink tették, borral együtt, felfőzve használni. - Az acsalapu nyálka- és hurutoldó hatásait nagyra értékelik a légúti betegségek (ingerlő köhögés, asztma) csillapítása esetén. Teája torokgyulladás ellen, öblögetésre is használható. - Görcsoldó tulajdonságait gyomorgörcs, epegörcs, esetleg húgyhólyag-görcs fellépésekor használhatjuk ki. - Az acsalapu csillapítja a lázat, gyulladáscsökkentő és vizelethajtó hatása van, emellett a székrekedés megszüntetésében is segítségünkre lehet. A növényből készült főzet akár naponta háromszor is fogyasztható. - Az acsalapu leveleit sokoldalúan használhatjuk fel. A friss, kicsit kilapítgatott, meggyűrögetett, szétzúzott leveleit külsőleg alkalmazva, remekül felhasználhatjuk borogatás formájában. A horzsolások, ficamok, rándulások, nehezen gyógyuló sebek, kelések, fekély és égési sérülések, ízületi fájdalmak, duzzanatok, reuma, sőt visszértágulás esetében jótékony, azonnali segítséget jelent. A borogatásként, nyersen felhasznált levelek hatásosak még az isiászos fájdalmak csillapításában. - Minden ötödik ember szenved időszakosan (szezonális) allergiás megbetegedésekben. Az acsalapu hatékonyan segít az allergiásoknak, főként a szénanátha és az asztma kezelésében eredményes. Ezt a legújabb orvosi kutatások is alátámasztják. A növény olyan hatóanyagokat tartalmaz, amelyek blokkolják az allergiás reakciók kiváltásáért felelős hisztaminok tevékenységét. - Az acsalaput az észak-amerikai őslakosok emberemlékezet óta fejfájás csillapítására alkalmazzák. A legfrissebb amerikai vizsgálatok mindezt alátámasztották: az acsalapu hatékonyan csökkenti a migrénes rohamok gyakoriságát és erősségüket is mérsékli.


Vörös acsalapu elenjavallat: Az Vörös acsalapu felhasználása óvatosságot igényel, mert hatásában erős, májat károsító, pirrolizidin típusú alkaloid is van benne (nemesített fajtái azonban a károsító alkaloidot csak minimális mértékben tartalmazzák). Ezért hosszabb időn át nem szabad belsőleg használni, az előírt mennyiség betartásával azonban nincs káros hatása. - Áldott állapotban lévő kismamáknak, szoptató anyukáknak és kisgyerekeknek alkalmazása nem tanácsos.

A gyógyszeripar nyersanyagként használja fel, általában fájdalomcsillapítás és görcsoldás céljára (asztmás rohamok csillapítására) használatos készítmények előállításához. (Németországban migrén elleni gyógyszer is készül belőle – a szerk.) A homeopátia elsősorban légúti betegségek, valamint vese- és epegörcsök csillapítására, kezelésére javasolja.


Nyíl.gif Lásd még: Közönséges acsalapu

Magyar Wikipédia: Vörös acsalapu
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös acsalapu témájú médiaállományokat.