Növények/I/Illatos szentperje

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | I
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 2590 bájt

Növények

Illatos szentperje

LatinNövények listájaAllergén növényekDísznövényekEhető növények Élvezeti növények Fák Festőnövények Fűszerek Gabonák Ehető gombák Gyógygombák Gyógynövény lista Gyógynövény terápiák Növények gyógyhatása Gyógyteák Illóolajok Zsíros olajok Gyomnövények‎ Gyümölcsök Hiperakkumulátor növények Húsevő növények‎ Ipari növények Légtisztító növények Mérgező növények Mézelő növények Parazita növények‎ Pszichoaktív növények Zöldségfélék Vadvirágok Védett növények Vízinövények Inváziós fajokFajtalistákMit-mihez használunk

Illatos szentperje
Szára és levele


Illatos szentperje
(Hierochloe odorata, Syn:-)
(Drog(ok):Hierochlose folium, )
Más neve(i): máriafű


Az illatos szentperje, a perjevirágúak rendjébe és a perjefélék családjába tartozó növényfaj. Száraz, füves helyeken, homokos talajokon termő évelő növény. Virágzás: április-július.

Újabban lengyel mintára (legismertebb és legkedveltebb lengyel vodka, a szentperjével ízesített Żubrówka marketingjének hatására) „bölényfűként” is említik, ez azonban a magyarban nem a szentperje, hanem a beléndek régi neve.
Évelő növény, meglehetősen tömött bokrosan fejlődő, vékony, kúszó gyöktörzsű fű.
20-50 cm magas, sima szárai felállók, csak a virágzat alatt gyengén érdesek. A tompa nyelvecske 2-4 mm hosszú. A levélhüvely finoman érdes, háta domború, a szárra simul. A levéllemez legfeljebb 10 mm széles és 30 cm hosszú, karcsún kihegyezett, lapos, egészen gyéren szőrös vagy teljesen kopasz, a fonákja fénylő zöld. A felső szárlevelek feltűnően rövidek. A buga körvonala tojásdad, gyengén kiterülő, legfeljebb 10 cm hosszú. A füzérkék hosszúsága 4 mm körüli, 3 virágú. A két alsó virág csak porzós. A külső toklász szálkátlan.
A Veresegyház, Szada és Mogyoród, Tatán, Kiskunság környékén meglehetősen gyakori: ritkás faültetvények alatt, parlagokon, mezsgyéken sokfelé látni állományait. Országos szinten egyáltalán nem nevezhető gyakorinak.
A Flóraatlaszban az adatok többsége a Kisalföld, a Gödöllői-dombvidék, a Pesti-síkság, a Tengelici-homokvidék, a Dorogi-medence, a Hernád és a Sajó völgye, valamint a Taktaköz térségekből való - ezek mindegyike homok alapkőzetű, alföldperemi vagy alacsony dombsági terület.
A kereszténységben Szűz Máriának ajánlott növényként használták liturgikus célokra, erre utal a nemzetség német neve: Mariengras, vagyis "máriafű"



Sideways Arrow Icon.svg Lásd még: Gyógyhatása Mit-mihez

Magyar Wikipédia: Illatos szentperje


A Wikimédia Commons tartalmaz Illatos szentperje témájú médiaállományokat.