Ugrás a tartalomhoz

Gyógynövény/Gyógyhatása/B/Bablevelű varjúháj

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 1696 bájt

Gyógynövény

Bablevelű varjúháj

LatinGyógynövényGyógynövények listájaGyógynövények hatóanyagaiGyógynövények gyűjtéseGyógynövény‐gyógyszer interakciókGyógynövények Interakciós hatásaiGyógynövények felhasználásaGyógynövények adagolásaNövények gyógyhatásaGyógygombákTerápiákBetegségekGyógyteákIllóolajokZsíros olajokMihez-mitTanácsok

Bablevelű varjúháj


Bablevelű varjúháj
(Hylotelephium maximum, Syn: Sedum maximum)
Drog Crassulae majoris herba ~ Telephii herba,
Más neve(i): kelésfű, vargyógyítófű, koszfű, rühfű, fekélyfű, Apostein fű, gombos kóró, kuzupa, rühsikkantyú, sennyedékfű, sennyedék ellen való fű vagy seprőfű.


A bablevelű varjúháj (a kőtörőfű-virágúak rendjébe, ezen belül a varjúhájfélék családjába tartozó faj. Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein. Áttelelő pozsgás. Nagyobb termetű, mint a borsos varjúháj. Középhegységben és Dunántúlon gyakoribb, száraz gyepekben, nyílt tölgyesekben. Kertekben is ültetik.


Tartalmaz:→ piperidin alkaloid sedamin, sedinin, sedinon, sedridin, izopelletierin, flavonoid (sedoflorin, sedocaulin, sedocitrin), cserzőanyag, nyálka-poliszaharid, kb. 30% gumianyag, gyaviasz
Gyógyhatása(i): főleg frissen hashajtó (purgans), hánytatószer (emeticum), malária és dysenteria ellenes.


Felhasználjuk: A homeopátia is felhasználja.
Ellenjavallat: -


Lásd még: A növényről Mit-mihez

Magyar Wikipédia: Bablevelű varjúháj


A Wikimédia Commons tartalmaz Bablevelű varjúháj témájú médiaállományokat.