A farkasszőlő a zászpafélék családjának Paris nemzetségébe tartozó növényfaj, a nemzetség legismertebb, legelterjedtebb növénye. Tudományos neve négy egyforma levelére utal (par, paris = egyforma, quadrifolius, quadrifolia = négylevelű).
Európában, Oroszországban (Szibéria), Mongóliában és néhány kínai tartományban: Észak-Hejlungcsiangban és Észak-Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területban is előfordul. Magyarországon ritka; főleg a Dunántúlon található meg. A Mátrában megtalálhatóak állományai.
Évelő növény. Alacsony (20–40 cm) termetű, gyöktörzzsel terjed, a gyöktörzs akár 14 évig is elél. Szárának felénél négy vagy nyolc levélből álló örve van, a széles, hálózatos erezetű levelek oválisak, csúcsuk hegyes. Május-júniusban nyílik egyetlen zöldes, 3–5 cm széles virága; 4 lándzsás külső és 4 szálas belső lepellevél takarja, 8 sárgás színű porzója van. A virágport a szél terjeszti. Fekete vagy sötétkék, kb. 1 cm átmérőjű, bogyószerű toktermése július-szeptember között érik be, a magvak vörösek.
A toxikus, szteroid jellegű szaponinok mellett glikozidokat tartalmaz: paridin, paristyphnin, pennogenin. Korábban a népi gyógyászatban fertőző betegségek ellen alkalmazták.
Ellenjavallat: A teljes növény mérgező, különösen a bogyók, szaponintartalmuk miatt. Fogyasztásuk hányingert, hasgörcsöket, vagy akár a légzőszervek bénulása miatt halált okozhat. A gyöktörzs ízeltlábúak és halak számára halálos mérgeket tartalmaz.