Növények/K/Közönséges medvetalp

A közönséges medvetalp, a zellerfélék családjába és a lágyszárúak csoportjába tartozó növényfaj. Eurázsiában őshonos, Európa és Ázsia mérsékelt övi területein és Magyarországon is általánosan elterjedt.

Nyirkos réteken, erdőszéleken, magaskórós társulásokban fordul elő. Szociális magatartás-típusát tekintve a generalisták közé tartozik, azaz több különböző termőhelyen és növénytársulásban megél, de az antropogén zavarást rosszul tűri.

0,5–2 méter magasra megnövő évelő növény. Igen alak gazdag faj. Szára szőrös, mélyen barázdált. :Szórt, sötétzöld, általában szárnyas levelei felfújt hüvelyű nyéllel csatlakoznak a szárhoz, a levélkék szabálytalanul fogazottak, karéjosak, fűrészelt szélűek.

Június–október között virágzik. Piszkosfehér, kellemetlen szagú ernyős virágzata 7–25 sugarú, a gallér gyakran hiányzik, számos gallérkalevél látható. Termései 6–10 mm hosszúságú, lapos és kopasz ikerlependékek.

Tartalmaz:→ Illóolajokat a termésében 0,3-3%-ot, levelében kevesebbet[6] és furokumarinokat (pimpinellin, bergaptén, xantotoxin), hidroxi-kumarinokat, poliineket tartalmaz.

Gyógyhatása(i): Orvosi ellenőrzés mellett – megfelelő adagban és formában – fotodinámiás hatású vitiligo kezelésében. A homeopátia a faggyúmirigy-túlműködés ellen adja. – A népi gyógyászat egykor köhögés, megfázás, fekélyek, emésztési panaszok ellen alkalmazta. – Közvetlen a virágzás előtt, vagy a virágzáskor szedett s szárított leveleknek barnás-zöldes színe és fanyar íze van; erősítő, összehúzó és oldó hatású, főzetét ezért vese- és hólyagbajoknál, kövéredésnél és erősen gyengítő havibajnál használtak egy napra 10—20 grammot, 2 deci vízben erősen főzve. – Külsőleg a leveleket sebek tisztítására, borogatásképpen alkalmazták, gyökereit pedig gyomorbántalmaknál, epilepsziás tüneteknél.

Lovaknál a központi idegrendszer izgalmát okozza az alpesi medvetalp (Heracleum sphondylium subsp. alpinum) nevű alfaj, ezért azok szénájában kerülendő takarmánynövény. – A központi idegrendszer izgalma: „jellegzetes tünetek az ingerlékenység fokozódása vagy csökkenése, sokszor tompultság, aluszékonyság, tudatzavar, izomrángás vagy általános izomremegés. – A növények elfogyasztása után a testhőmérséklet csökken, erős nyálzás vagy izzadás következik be, pupillatágulat figyelhető meg. – Az állatok emésztőrendszerére és vizeletkiválasztó rendszerére is hat. – Szarvasmarhánál bőrgyulladást okozhat.

Felhasználjuk:Tavaszi, fiatal, húsos leveléből (még virágzás előtt szedve) általában ázsiai országokban zellerre emlékeztető ízű levest vagy főzeléket készítenek, illetve élelmiszer-adalékként használják. – Franciaországban a Heracleum sphondylium L. subsp. ternatum alfajtát a likőriparban alkalmazzák.