Az erdei angyalgyökér a zellerfélék családjába tartozó angyalgyökér növénynemzetség egyik faja, korábban gyógy- és zöldségnövényként is használták.
Általában 1–1,5 méter magas, lágy szárú növény, de akár 2,5 m magasra[1] is megnő. Üreges szára kívül lilás színű, kopasz, enyhén barázdált, csíkos.
Levelei szintén kopaszak, sötétzöldek, az alsók kétszeresen, a felsők egyszeresen szárnyaltak, levélnyeleik hengeresek, öblösek s felfúvódott, hüvelyszerű levélalappal csatlakoznak a szárhoz.
Virágai aprók, fehér vagy pirosas színűek, összetett ernyővirágzatot alkotnak. A növény július elejétől szeptember végéig virágzik. A termések szárnyas ikerkaszatok, szárnyaik ugyanolyan szélesek, mint amilyen szélesek a kaszattermések szárny nélkül.
Illóolajokat, keserű- és cserzőanyagokat, szerves savakat tartalmaz.
Illóolajai fényelnyelő hatásúak, alkalmasak a fényérzékenység kezelésére.
Napjainkban invazív gyomként tartják számon a kanadai Új-Brunswick tartományban és a Breton-foki-szigeten, Új-Skóciában. Az új-brunswicki inváziós fajokkal foglalkozó New Brunswick Invasive Species Council szerint ha nem kontrollálják a faj terjedését, akkor egész Kanadában elterjedhet, kiszorítva ezzel más vegetációkat. Ugyanis ez a növény önbeporzó, és több ezer magot is képes egy megérlelni.
Lásd még: Mit-mihez Natúr gyógytea Tanácsok, tippek
