A ribiszkefélék családjába tartozó növényfaj. A vörös ribiszkénél a kiegyenlítettebb hőmérsékletű északabbi részekről származik. Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein. 1-2 m magas cserje vagy fa. Vadon az Alföld (pl. Kis-Alföldön Szigetköz) liget- és láperdőiben szórványosan található, védett. Termeszthető, nemesített fajtáit ültetvényekben telepítik. Főleg áprilisban virágzik, termése júliusban, augusztusban érik. Virágzás idején vagy közvetlenül utána szedik le leveleit, majd szobahőmérsékleten, forgatással szárítják (beszáradás 5:1). A köszmétével létrehozott fajhibridek („Ribes nigrolaria”, „riszméte”) gyümölcse nagyobb, nemesített fajtái közül legismertebb a „Josta”.
Tartalmaz:→ 6 g fehérjét, 12 g zsírt, 70 g szénhidrátot, 7 g szerves sót, 43 g rostot tartalmaz kilogrammonként. rutin, cseranyag, C-vitamin, illóolaj (kevés), vizelethajtó anyag
Gyógyhatása(i): A levélből készített tea vizelethajtó hatású, de fogyasztják magas vérnyomás, szívbajokban, vesebaj esetén mint vizelethajtó - hólyagbántalmakban is használatos. - A népi gyógyászatban régen alkalmazták reumás és köszvényes panaszokra. - A fekete ribiszke magjának zsíros olaja gazdag gamma-linolénsavban, melynek a neurodermatitisz, – (krónikus, erős viszketéssel járó bőrbetegség), kezelésében egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak. - Immunerősítő, bélmozgató, erősítő, frissítő, köszvény, húgyúti panaszok, vizelet-visszatartás, meghűléses betegségek, de gyengeség, sárgaság esetén is ajánlják.
Felhasználjuk: Gyümölcsének kellemesen savanykás íze, magas C-vitamin tartalma miatt, friss fogyasztásra, gyorsfagyasztásra, gyümölcsíz (dzsem,, lekvár), gyümölcslevesek, bólék alkotórésze lehet, de a gyerekek által kedvelt mártás készítésére is alkalmas, hideg technológiával készíthető szörp, és gyógybor, így nem veszti el a magas C-vitamin tartalmát.
Lásd még: A növényről Mit-mihez
