Ugrás a tartalomhoz

Gyógynövény/Gyógyhatása/M/Manióka

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 1885 bájt

Növények gyógyhatása

Manióka

LatinGyógynövényGyógynövények listájaGyógynövények hatóanyagaiGyógynövények gyűjtéseGyógynövény‐gyógyszer interakciókGyógynövények Interakciós hatásaiGyógynövények felhasználásaGyógynövények adagolásaNövények gyógyhatásaGyógygombákTerápiákBetegségekGyógyteákIllóolajokZsíros olajokMihez-mitTanácsok


Manióka gyökér


Manióka
(Manihot esculenta, Syn: Jatropha manihot)
Drog Manihot amylum,
Más neve(i): tápióka, kasszáva


Trópusi országokban sokfelé termesztik, a kutyatejfélék családjába tartozó növényfaj. Ehető gumós gyökere a világ negyedik legjelentősebb kalóriaforrása az emberiség számára a rizs, a cukor és a kukorica után.

Tartalmaz:→ gumóban keményítő, cianogén glikozid (pl. linamarin)
Gyógyhatása(i): kivont, tisztított és cianogén vegyületektől mentes liszt és keményítő élelmiszer,

gyógyszeripari alapanyag.


Felhasználjuk: Feldolgozva közvetlen emberi fogyasztásra, élelmiszeripari alapanyagként (maniókaliszt gyártásához), állati takarmányként és nem élelmiszeripari célokra is. Brazíliában lisztjét a búzaliszthez keverik, hogy csökkentsék az ország függőségét a gabonaimporttól. A belőle kinyert keményítőt pedig főként a textil- és a papíripar hasznosítja, de előállítható belőle akár ragasztó vagy alkohol is, melyet szintén Brazíliában üzemanyagként is használnak. Afrikában levelét is előszeretettel fogyasztják, mivel az is jelentős fehérjeforrás: szárazanyag-tartalmának mintegy 18–22%-a fehérje.
Ellenjavallat: A manióka gyökérgumója friss fogyasztásra nem ajánlott, mert súlyos mérgezést okozhat!


Lásd még: A növényről Mit-mihez

Magyar Wikipédia: Manióka


A Wikimédia Commons tartalmaz Manióka témájú médiaállományokat.