Növények/K/Kapribogyó

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | K
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 1880 bájt

Növények

Kapribogyó

Kapribogyó üvegben
Kapribogyó
(Capparis spinosa, Syn: )
Más neve(i): tövises kapri, vagy egyszerűen kapri
Elő-Indiából és a Kaukázus területéről származó cserje; Görögországban már az ókorban is termesztették. A rómaiak terjesztették el a Földközi-tenger vidékén, ahol sziklás helyeken, omladozó várfalak réseibe kapaszkodik.
A kapribogyó a kapricserje ecetben, sóban, olajban tartósított, még ki nem nyílott, fonnyasztott bimbója.
A sötétzöld, borsó nagyságú virágbimbót (Capparis flos) begyűjtik, mielőtt felnyílna, majd sós ecettel és gyakran olívaolajjal tartósítják. A zöld, nem túlságosan puha, zárt bimbó kellemesen kesernyés és csípős, jellegzetesen fanyar fűszer.
Gyakran hamisítják más növények, leginkább a mocsári gólyahír bimbójával. Mexikóban a nyílmérget adó kreozotcserje (Larrea tridentata) ártalmatlan, ecetben elrakott bimbóival helyettesítik.

Felhasználása

Húsételek, mártások, körözöttek, vadas ételek, hidegtálak, halételekhez, húskocsonyák és a szoljánka leves egyes változatainak ízesítésére használható fel.

Hatása

Étvágygerjesztő és vérnyomáscsökkentő. Hatóanyaga, a sárga rutinglikozid egy természetes flavonoid, ami a C-vitaminnal karöltve erősíti az immunrendszert. Ez a növény tartalmazza tömegarányosan a legtöbb kvercetint (234 mg/100 g ehető rész).

Sideways Arrow Icon.svg Lásd még: Kapribogyó

Magyar Wikipédia: Kapribogyó



A Wikimédia Commons tartalmaz Kapribogyó témájú médiaállományokat.