Növények/A/Ánizs

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | A
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 2102 bájt

Növények

Ánizs

Allergén növényekDísznövényekEhető gombák Ehető növények Élvezeti növények Festőnövények Fűszerek
Gabonák Gyógynövény lista Növények gyógyhatása Gyógyteák Illóolajok Zsíros olajok Gyomnövények‎ Gyümölcsök Hiperakkumulátor növények Húsevő növények‎ Ipari növények Légtisztító növények Mérgező növények Parazita növények‎ Pszichoaktív növények Zöldségfélék Védett növények Inváziós fajokFajtalistákMit-mihez használunk

Közönséges ánizs
Ánizs
(Pimpinella anisum Syn:drog:Anisi fructus )
Más neve(i): ánizsmag, illatos ánizs, közönséges ánizs, bécsi- vagy édeskömény.

A Földközi-tenger mellékéről származik, de már nagyon sokfelé termesztik, így nálunk is. Már az ókori Egyiptomban is használták fűszerként; az ókori Keleten fizetőeszköz is volt. Pannóniába a római katonák hozták be. A középkor kedvelt fűszere volt.

A közönséges ánizs egyéves, lágy szárú növény. Hazánk bármely területén termeszthető, a legtöbb talajon jól fejlődik. Meleg- és tápanyagigényes. Magról szaporítható; március közepén–április elején 30–40 cm-es sortávolságra vetik. A fő- és mellékernyők érésekor, általában júliustól aratják, és cséplés után szellős helyen tárolják.

Felhasználható része(i): termése


Tartalmaz:
2-5% (80-90% anetol-tartalmú) illóolaj, 10-30% zsíros-olaj, kolin, 20% fehérje, cukor.


Felhasználjuk:
Fűszerként szürkésbarna, 3,5–5 mm hosszú termését (Anisi fructus) használjuk; ezen gyakran a kocsány is megmarad.
Illata jellemző, kellemes.
A köménymagra emlékeztető, de annál erősebb szagú, édesen aromás ízű fűszer.

Nyíl.gif Lásd még: Gyógyhatása Mit-mihez Gyógytea Tanácsok

Forrás: Magyar Wikipédia:

Ánizs, 2011. március 14., 03:29 (CET)


Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ánizs témájú médiaállományokat.