Növények/A/Ánizs
- (Pimpinella anisum, Syn:drog:Anisi fructus )
- Más neve(i): ánizsmag, illatos ánizs, közönséges ánizs, bécsi- vagy édeskömény.
A Földközi-tenger mellékéről származik, de már nagyon sokfelé termesztik, így nálunk is. Már az ókori Egyiptomban is használták fűszerként; az ókori Keleten fizetőeszköz is volt. Pannóniába a római katonák hozták be. A középkor kedvelt fűszere volt.
A közönséges ánizs egyéves, lágy szárú növény. Hazánk bármely területén termeszthető, a legtöbb talajon jól fejlődik. Meleg- és tápanyagigényes. Magról szaporítható; március közepén–április elején 30–40 cm-es sortávolságra vetik. A fő- és mellékernyők érésekor, általában júliustól aratják, és cséplés után szellős helyen tárolják.
- Felhasználható része(i): termése
- Tartalmaz:
- 2-5% (80-90% anetol-tartalmú) illóolaj, 10-30% zsíros-olaj, kolin, 20% fehérje, cukor.
- Felhasználjuk:Fűszerként szürkésbarna, 3,5–5 mm hosszú termését (Anisi fructus) használjuk; ezen gyakran a kocsány is megmarad. - Illata jellemző, kellemes. - A köménymagra emlékeztető, de annál erősebb szagú, édesen aromás ízű fűszer.
Lásd még: Gyógyhatása Mit-mihez Gyógytea Tanácsok
Forrás: Magyar Wikipédia:
Ánizs, 2011. március 14., 03:29 (CET), Jethro Kloss: Healtfull hebs - Gyógyító növények 1988.
