A cikória az őszirózsafélék családjába tartozó mezei katáng nemesített változata. Egyes fajtáit levelükért termesztik, a gyökércikória fajtacsoport fajtáinak gyökeréből kávépótlót készítenek. Egyike a legősibb zöldségféléknek.
Őse a gyomként ismert mezei katáng, amelynek virágzatát forrázva gyógynövényként használják. Ebből alakultak ki a gyökeréért (pótkávénak) termesztett és a leveléért salátának termesztett változatok.
Az ős alak Európában, Afrika északi részén és Ázsiában elterjedt. Már az ókorban a görögök és rómaiak is ismerték a vad és termesztett változatát is. Ma Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Németországban jól ismert. Hazánkban is termesztik, főleg takarmányozásra és pótkávénak.
Általában az alábbi fajtacsoportokat különböztetik meg:
- Levélcikória (Foliosum Group)
- Vörös cikória (Radicchio Group)
- Gyökércikória (Sativum Group)
- Cukorsüveg-cikória (Sugarloaf Group)
A cikória értékes zöldségnövény. Jól segíti az emésztést, sok ásványi sót, emészthető rostokat, meszet és foszfort tartalmaz. Karotin- (A-vitamin-) tartalma alig valamivel kevesebb a sárgarépáénál. Jelentős jódforrás. Inulintartalmára most figyelnek fel, amelynek kedvező hatása lehet a probiotikus bélflórára.
A nyáron termesztett növényeket október-november (amikor már tartósan alacsony a hőmérséklet) során felszedjük és a levélzetet a gyökér felső részétől 2 cm-re levágjuk és szorosan egymás mellé függőlegesen a hajtató edényben elhelyezzük egy kevés földben, és körülbelül 2 cm földréteggel borítjuk. A hajtatáshoz homokot is használhatunk. Mind a földnek, mind a homoknak kellően nedvesnek kell lennie a hajtatás alatt, de közben nem locsolhatjuk, ezért ezt még az ültetés előtt tegyük meg.
Lásd még: Mit-mihez Natúr gyógytea Tanácsok, tippek
