Növények/F/Földi eper

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | F
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 17119 bájt

Növények

Földi eper

Allergén növényekDísznövényekEhető növények Élvezeti növények Fák Festőnövények Fűszerek Gabonák Ehető gombák Gyógygombák Gyógynövény lista Növények gyógyhatása Gyógyteák Illóolajok Zsíros olajok Gyomnövények‎ Gyümölcsök Hiperakkumulátor növények Húsevő növények‎ Ipari növények Légtisztító növények Mérgező növények Mézelő növények Parazita növények‎ Pszichoaktív növények Zöldségfélék Védett növények Vízinövények Inváziós fajokFajtalistákMit-mihez használunk

Starr 080704-9078 Fragaria x ananassa.jpg
Földi eper
(Fragaria sp., Syn:(Syn:{{{2}}}, )
Más neve(i): folyton érő eper, földi eper
  • A fán termő „eprekhez” lásd az eperfa cikkeket!
  • A vadon termő „szamóca” lásd Erdei szamóca cikkeket!

A szamóca () a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó nemzetség neve, valamint a vadon termő fajok gyümölcsének elnevezése. Magyarországon a nemzetségnek 3 faja őshonos, ezeket gyakran a gyümölcséért termesztett Fragaria X ananassa illetve Fragaria virginiana fajoktól való megkülönböztetés végett erdei szamócának nevezik. A termesztett fajokat gyakran hívják epernek.

A szamóca gyümölcse valójában nem termés. Az apró aszmagtermések az elhúsosodott vacok (a virág kocsányának megvastagodott csúcsa) felszínén, vagy abba kissé besüllyedve találhatók. A sziromlevelek fehérek, számuk 5. A levelek hármasan összetettek. Lágyszárúak, gyakran szaporodnak vegetatív úton messze kúszó és legyökerező indák segítségével.

Termesztett szamóca = földi eper[szerkesztés]

Magyar népies elnevezései: folyton érő eper, földi eper, mert a szamóca nevet gyakran erdei szamóca értelemben használják. A szamócát nagy földrajzi alkalmazkodóképessége és elterjedése miatt szinte a világ minden országában termesztik. Évelő, tőrózsát fejlesztő növény, az indanövényről úgy nevezett frigó palántákkal szaporított egyedek járulékos gyökérrendszert fejlesztenek, melyek sekélyen helyezkednek el a talajban. A gyökérzetet a levélzettel egy rövid gyökértörzs köti össze. Ebből fejlődnek ki a levelek, az indák, a virágok; ezen kívül ez a szerve tartalékolja a tápanyagokat, amely elősegíti az áttelelést.

A lombozaton belül háromféle levelet különböztetünk meg: a valódi, fotószintetizáló lombleveleket, a gyökértörzsön és az indákon található alleveleket, valamint a virágzatban elhelyezkedő felleveleket. A tőrózsát alkotó 5-7 darab lomblevél, hármasan összetett. Színük, szőrözöttségük, alakjuk, fogazottságuk, a fajtájukra jellemző. Átlagosan 50-60 napig élnek, majd a legalsó, egyben legidősebb levelekkel kezdve fokozatosan elhalnak. Mivel ezek a növényen maradnak, gondoskodni kell az eltávolításukról. Az elhaló levelek tápanyagai a gyökértörzsbe vándorolnak, itt raktározódva segítik az áttelelést. A gyökértörzs csúcsközeinek oldalrügyeiből fejlődnek ki az indák. Az indák nóduszain alakulnak ki az indanövények (frigó palánták).

A földieper virágzata a gyökértörzs csúcsrügyéből fejlődik. Általában egy hosszú tőkocsány végén alakulnak ki a változó számú virágból álló bogernyők. Ezek eltérő időben virágoznak, így nemcsak az érésük húzódik el, hanem a bogyóméret is változik. A virágoknak 5 csészelevelük, 5 sziromlevelük, 3 porzókörük és számtalan termőlevelük van. A földieper virágai rendszerint hímnősek, de lehetnek csak egyivarúak is. A termők a vacok felületén helyezkednek el.

Megtermékenyülésük után a vacok növekedni kezd, ebből képződik a gyümölcs. Az elhúsosodó vacok felületén találhatók meg a szamóca igazi termései, az aszmagok. A bogyóméret alakulása szempontjából az a szerencsés, ha minél több termő megtermékenyül, mert az aszmagtermésben lévő magvak által termelt hormonok serkentik a vacok növekedését. A bogyó mérete, alakja, színe szintén fajtára jellemző tulajdonság.


Hazánkban a legnagyobb termést adó körzetek Pest megyében, w:Szentendrei-sziget, w:Tahitótfalu térsége, w:Pest megye déli része: w:Lajosmizse, w:Dabas, ezeket követik nagyság szerinti sorrendben a következő termőkörzetek: w:Bács-Kiskun megye: w:Szeged-w:Szatymaz környéke, w:Heves megye: w:Nagyréde körzete valamint w:Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és w:Győr-Moson-Sopron megye egyes területei.

Éghajlati igénye[szerkesztés]

Hazánkban a földi eper, szinte bárhol termeszthető, de a számára legjobb feltételek biztosítása messzemenően megtérül. A szamóca vegetációs ciklusának kezdete és befejezése függ a hőmérséklettől, ezért ország déli részein lévő kertekben, a korábbi felmelegedés miatt 1-2 héttel hamarabb kezdik meg a vegetációt. Ez a koraiság a piacon előnyt is jelenthet, azonban ezek a növények a visszatérő tavaszi fagyoknak is jobban kitettek. Ilyenkor a fagyok elsősorban a legfejlettebb, legkorábban nyíló virágokat károsítják, a később nyílóak sértetlenek maradnak. Télen is, csak a keményebb hótakaró nélküli teleken fordul elő, hogy a téli fagyok jelentős kárt okoznak, mert a vastagabb hótakaró alatt, akár több héten keresztül, a –30 °C -ot is elviseli. A szamóca vízigényes növény, ezért a hazai csapadékviszonyok mellett, csak öntözéssel ad magas terméshozamokat.

Talajigénye[szerkesztés]

A kissé savanyú 5–7,5 w:pH értékek közötti, magas szervesanyag- és alacsony sótartalmú talajokat kedveli. A különböző homokos vályog-, a barna homok- és a homokos öntéstalajokon fejlődik a legkielégítőbben. A gyökerek nagy w:oxigénigénye miatt kényes a talaj jó levegő-háztartására, a pangó vizet nem bírja, 100 cm-nél magasabb talajvízszintű területeken nem termeszthető.

Szaporítása[szerkesztés]

A sikeres termés alapja a jó minőségű szaporítóanyag. A jó palánta fajtaazonos, vírusoktól, gombás betegségektől, kártevőktől mentes, friss, életképes és szabványméretű, legalább tíz darab 8 centiméter hosszú, fejlett, ép gyökérrel és megfelelő átmérőjű gyökértörzzsel rendelkezik. A földi eper szaporítása egyszerű, könnyen elvégezhető, mivel a növény saját maga gondoskodik erről, az indán keletkezett indanövénnyel. A gyakorlatban a különböző fejlettségű leveles (tálcás) palánták és a levél nélküli, tárolt frigó palánta a legelterjedtebb szaporítóanyagok. A leveles földieperpalánták korszerű szaporítási módszere, hogy a 3-5 levéllel rendelkező palántákat nyár végén, vagy tavasszal felszedjük.

A tálcás palánta előállítása. A tálcás palánták alapanyagául szolgáló indanövényeket leggyakrabban a legyökeresedésük kezdetén szedik, és általában 5×5 cm-es fészkű tálcákba, vagy poharakba palántázzák. Ezekben a tálcákban erősödnek meg, itt képeznek erőteljes gyökérzetet. Az ilyen palántákat késő ősszel, de a fagyok beállta előtt kell felszedni. A fölszedett indanövényekről, a szívlevelek kivételével, a leveleket eltávolítják, szellősen (kilyuggatott) polietilén zacskókba csomagolják és felhasználásukig, 1-2 °C hőmérsékleten és 85-90%-os relatív páratartalom mellett tárolják.

A telepítés[szerkesztés]

A földieper-palánták 1-4 évig teremnek, a negyedik évben át kell ültetni. Szabadföldön a leveles palánták optimális ültetési ideje a július közepe – augusztus közepe közötti időszak. Augusztus vége utáni ültetéskor a palánták télre való felkészülése kockázattal jár. A frigó palánták használatának nagy előnye, hogy gyakorlatilag március közepétől augusztus közepéig bármikor ültethetők Az ültetés idejét a szaporítóanyag és a termesztési cél határozza meg elsősorban, de befolyásoló tényező lehet a talajállapot is. A földi eper ültetvény életkorát szabad földön 1-4 hajtatásban 1-2 évre tervezik, ezért telepítése nagyon gondos előkészítést igényel. A telepítés előtti talaj-előkészítés során alakítjuk ki a palánták számára optimális talajállapotot és a talaj megfelelő szintű tápanyagtartalmát. A szakszerű tápanyag-ellátás alapja a telepítés előtti talaj-mintavétel és a minta laboratóriumi vizsgálata. (A szamóca számára elég a talaj felső 30 cm-es rétegéből venni a talajmintát.) Az istállótrágyát ajánlatos már az elővetemény alá bedolgozni alaptrágyaként. Ennek átlagos mennyisége a talaj humusztartalmától függően 6–10 kg/m² között változik. A talajt a telepítés előtt kora tavaszi ültetéshez ősszel, a későbbi ültetésekhez 4-6 héttel az ültetés megelőzően 25–30 cm mélyen kell szántani, vagy felásni.

A földi epernek jó előveteménye lehet a kertészeti növények közül a fejes káposzta, a sárgarépa, a fejes saláta, a zöldbab, a zöldborsó és egyéb rövid tenyészidejű zöldségnövények. Szamócát szamóca után néhány évig talajfertőtlenítés nélkül nem szabad telepíteni, mert a kártevők felszaporodása és a talajuntság miatt, emelkednek a növényvédelmi kiadások, és csökken a termés mennyisége.

Szedés, szállítás[szerkesztés]

A virágok megtermékenyülése után 26-30 nap múlva érik a gyümölcs. A földi eper genetikai adottsága a folyamatos érés, amely az elsődleges gyümölcsöknél kezdődik és fokozatosan a kisebb rendű gyümölcsökön, folytatódik. Ezért 2-3 naponta szednünk kell, ez az érés ideje alatt összesen 10-12 alkalmat jelent. Szedésre legalkalmasabbak a délelőtti órák, amikor a gyümölcs felületéről már felszáradt a harmat, de még nem melegedett fel túlságosan, ugyanis a nedves vagy felmelegedett gyümölcs gyorsan romlik, nehezen tárolható. Friss fogyasztásra a gyümölcsöket kb. 1 cm-es kocsánnyal, és csészelevelekkel együtt, a felhasználás jellegétől függően 3–5 kg-os rekeszekbe, vagy rekeszekben elhelyezett 0,5 kg-os tálcákba szedjük. A gyümölcs válogatását és osztályozását már a szedéskor el kell végezni, így átrakással nem okozunk több sérülést a gyümölcsön. A friss fogyasztásra szedett gyümölcsöt szállítás előtt gyorsan le kell hűteni, szállítani 0, +2 °C közötti hőmérsékleten lehet.

Felhasználása[szerkesztés]

A földi eper rendkívül alak- és formagazdag növény, ma már szinte minden felhasználási célra találunk speciális fajtákat. A friss fogyasztásra alkalmas fajtáknál fontos, különösen, ha eladásra szeretnénk termelni, a gyümölcs alakja, mérete, színe, íze, zamata, érési ideje, szállítható-, és tárolhatósága.

A konzerv- és hűtőipar igényli a közepes nagyságú, egyenletes felületű, tömör húsú, világos-vörös színű gyümölcsöt, amely mély-fagyasztás után is megőrzi ezeket a tulajdonságokat. A sokféle igény kielégítése nagyon nehéz, de a nemesítők megpróbálnak minél több felhasználási célra alkalmas fajtát előállítani. Gyümölcsét nyersen, cukrozva, vagy tejszínhabbal tálalva a gyerekek kedvence, de eperhabot is készítenek belőle. Kitűnő süteményekbe, főleg gyümölcstortákhoz, szörpnek, dzsemnek, bólé és gyümölcsbor készítésére is alkalmas.

Ismertebb fajtái[szerkesztés]

Földieper

A földi-eperfajtáknak fontos értékmérő tulajdonságai a télállóság, és az aszálytűrés, valamint a betegségekkel és a kártevőkkel szembeni ellenálló képesség. A hazai fajtakínálat nagyrészt külföldi fajtákból áll, de vannak értékes magyar fajták is (Fertődi 5, Kortes). A külföldi fajták közül a holland fajták állták meg helyüket legjobban a hazai körülmények között. A 80-as évek közepéig a Senga Sengana fajtát és a Gorella fajtát termesztették a legtöbb helyen hazánkban.Ez utóbbi a népszerűségét, kiváló tulajdonságainak, és a nálunk elterjedt 3-4 éves termesztésmódhoz való jó alkalmazkodóképességének köszönhette. A Gorella még ma is fellelhető a házikertekben, pedig az újabb fajták, mint az Elsanta, Gerida, Polka, Marmolada, Sella hasonlóan jó tulajdonságokat mutat. A többször termő fajták sajátossága a napszak-közömbösség, ezért a vegetáció folyamán virágzásuk és a termésképzésük folyamatos, egészen a fagyokig megörvendeztetik a termesztőt zamatos gyümölcsükkel. Az ilyen típusú fajták száma jóval alacsonyabb az egyszer termő fajtákéhoz képest, jelentőségük pedig elsősorban a kiskerti, vagy házi-kerti termesztésben van.


Gombakártevői[szerkesztés]

A szamóca szürkepenészes rothadása.

Állati kártevők[szerkesztés]

  • Gyökérzet:
    • cserebogár (Melolonta ssp.),
    • drótférgek (Elateridae),
    • vincellérbogarak (Otiorrhynchus ssp.)
  • Rügy, bimbó, virág:
    • szamócaatka (Tarsonemus pallidus),
    • szamóca-fonálféreg (Aphelenchoides fragariae),
    • szárfonálféreg (Ditylenchus dipsaci),
    • szamócaeszelény (Coenorrhinus germanicus.)
  • Hajtás és levélzet:
    • szamócaatka (Tarsonemus pallidus),
    • szamóca-fonálféreg (Aphelenchoides fragariae),
    • szárfonálféreg (Ditylenchus dipsaci),
    • cserebogarak (Melolonta ssp.),
    • fehéröves levéldarázs (Emphytus cintus),
    • sodrómolyok (Tortricidae),
    • bagolylepkék (Noctuidae),
    • levéltetvek (Aphididae),
    • közönséges takácsatka (Tetranychus urticae).

Növényvédelem[szerkesztés]

A legtöbbször elkövetett hiba, hogy csak a gyümölcsöt védik a károsítók ellen, pedig bőséges termést csak az egészséges tő érlel, amelynek lombozata is egészséges. Tavasszal első sorban az elszáradt levelek összeszedésével, ezek elégetésével, az ágyások 0,3%-os Orthocid, vagy 0,2%-os Ortocid-Phaltan gombaölő szerrel való permetezéssel, később a rovar-kártevők, és atkák ellen Bi-58, vagy egyéb rovar- és atkaölő szerekkel védekezhetünk. Gyakran az érőfélben lévő szamócát a szürkepenész is megtámadja, ez ellen úgy védekezhetünk, hogy a virágzás végén 0,1%-os Chinoin fundazollal permetezünk. Az érésben lévő penészes szemeket összeszedjük és megsemmisítjük. Vagyis a vegyszeres növényvédelmet okszerűen, a legjelentősebb károsítók, így a szürkerothadás, a levélfoltosságok, a sodrómolyok, és a szamócaatka elleni védekezésre kell alapozni. Nagyon fontos, hogy már a telepítés előtt figyelmet fordítsunk azokra a tényezőkre, melyek kihatnak a növényállomány egészségi állapotára. Ezek a következők: terület-kiválasztás, vetésforgó, talajfertőtlenítés, egészséges szaporítóanyag használata.

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]


Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Földi eper témájú médiaállományokat.

Nyíl.gif Lásd még: Földi eper

Magyar Wikipédia: Földi eper