Növények/E/Egres

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | E
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 2220 bájt

Kertészet

Egres


A közönséges egres (vadegres, egres, brüszke, piszke, pöszméte vagy köszméte) (Ribes uva-crispa) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a kőtörőfüvek (Saxifragales) rendjéhez, ezen belül a ribiszkefélék (Grossulariaceae) család családjához tartozó faj.

Elterjedése

A közönséges egres Skandinávia északi részének kivételével csaknem egész Európában előfordul, keleten a Kaukázusig és Közép-Ázsiáig.

Megjelenése

A közönséges egres középnagy, 50-150 centiméter magas, szélesen elterülő cserje, ritkásan álló hosszú, vékony, szürkésbarna ágakkal. A levél (növény)|levelek kettesével, hármasával, ritkábban ötösével elhelyezkedő hegyes tüskék hónaljában állnak, az utóbbiak hosszúsága elérheti az egy centimétert. A levelek szőrösek, kerekded vagy szív alakúak, tompán karéjosak, szélességük 2,5-3 centiméter.

Életmódja

A közönséges egres nyirkos és sziklás erdők, ligetek, cserjések lakója. Az Alpokban 1400 méter magasságig felhatol. A nitrogénben gazdag talajokat kedveli.

A virágzási ideje április-május hónapokban van. A növény zöldes bogyótermése ehető, savanykás ízű. Mikor megérett, rozsdaszínű pöttyök láthatók rajta.
Köszméte esetében az amerikai lisztharmat okozza a nagyobb gondot, ellene a mikrogranulátumból álló kéntartalmú Thiovit Jet ajánlott
Rügypattanástól termés érésig 7 - 10 naponta 7 dkg/10 l vízben, majd szüret után a 2-4 alkalommal 3-4 dkg/10 l vízben.
A szüret utáni védekezések meggátolhatják a lisztharmat micélium rügypikkelyek közé húzódását. Erős fertőzést követően a nyár végi permetezéseknél ajánlatos felszívódó szert, Topas 100 EC-t is a kénhez keverni, amely a micélium növekedését gátolja.



Lásd még

Külső hivatkozások