Növények/F/Fejes saláta

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | F
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 5470 bájt

Kertészet

Fejes saláta

A kerti saláta egyik gyakran termesztett változata a fejes saláta

A kerti saláta vagy egyszerűen saláta

(Lactuca sativa, Syn:(Syn:{{{2}}}, ) mérsékelt égövi egy- vagy kétéves növény, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó faj. Többnyire levélzöldségként termesztik. Változatai a fejes saláta, a kötözősaláta, a tépősaláta és a jégsaláta.

Sok országban nyersen és hidegen fogyasztják, például salátákban, hamburgerekben vagy tacóban. Más országokban, pl. Kínában a kerti salátát főve fogyasztják, és a szár felhasználása épp olyan fontos, mint a levélé. A nemzetség tudományos neve a latin lac, azaz tej szóból származik,[1] ami az ide tartozó növények tejnedvére utal. Enyhe íze miatt évszázadokon keresztül a saláták egyéb összetevői mellett közömbösítő szerepe volt.

Egyike a legrégebben termesztett zöldségnövényünknek. A saláta gyűjtőnéven szereplő zöldségfélék közül ez a legkedveltebb.

Tápértéke, a magas C-vitamin, (40 mg), de sok B-vitamint, (B1-, B2-, B6-vitamint) meszet, fehérjét, kalciumot, káliumot, foszfort, és vasat tartalmaz.

Ízanyagai jó hatással vannak a gyomor működésére, ritkán főzelék készítésére is felhasználjuk. Cukorbetegek, túlsúlyosak is fogyaszthatják.

Fajtakörök[szerkesztés]

Kötözősaláta[szerkesztés]

(Lactuca sativa convar. longifolia, Syn:(Syn:{{{2}}}, ), más nevén római saláta, római vajsaláta az első – már az egyiptomiak által is – ismert termesztésbe vont[4] kerti saláta kultúrfaj – Magyarországon a 20. században már kevésbé elterjedt (a 19. században azonban kedvelt) fajta, leveleit a teljes kifejlődéskor kötözik össze (innen a neve is), így halványítják. Egyes fajtái halványítás nélkül is jó minőségűek.

Nagyon ízletes, 30 mg meszet, 40 mg foszfort, 1,5 mg vasat, és ásványi sókat, magas A-, C-, B1-, B2-vitamin tartalma. A kötözősaláta tejnedve többek között almaoxál-, citrom-, és borkősavat, mannitot, asparagint, és laktucint tartalmaz.

Fejes saláta[szerkesztés]

(Lactuca sativa convar. capitata, Syn:(Syn:{{{2}}}, ), őshazája Dél-Európa, Észak- és Nyugat-Afrika. Magyarországon is széles körben elterjedt a használata. Egyéves növény, melynek van áttelelő és nyári változata is. Magtermesztéséhez – az idegen beporzás megakadályozására – izolációra van szükség.

Rövid tenyészidejű és kis hőigényű (virágzásnál érzékeny a fagyokra), emiatt kiválóan alkalmas korai és szabadföldi termesztésre, illetve ezek miatt felhasználható elő-, utó- vagy köztes terményként is. Állandó helyre vetik, vagy palántázzák. Talajra nem, de tápanyagra, fényre igényes. Különösen a fejlődés első időszakában kíván sok vizet, de a teljes tenyészidőszakban kedveli a nedves talajt. Nemesítésénél a jó fejesedés, a késő magszárasodás a legfontosabb követelmények, illetve hogy torzsája és külső levelei arányaiban ne legyenek túl nagyok, erezetük finom legyen és a növény ellenálló. Vadon élő rokona a keszeg saláta.

C-vitamin tartalma 20 mg/100 g.[6]

Jégsaláta[szerkesztés]

A fejes saláták közé tartozik.


Leveles saláta[szerkesztés]

Lollo típusú leveles saláta


(Lactuca sativa convar. crispa, Syn:(Syn:{{{2}}}, )


Metélősaláta[szerkesztés]

(Lactuca sativa var. secalina, Syn:(Syn:{{{2}}}, ), vagy vágósaláta. Zöldessárgától barna színű levelei sima vagy fodros tölgylevél szerűek. Fejet nem képez, gyorsan nő.[6]


Tépősaláta[szerkesztés]

(Lactuca sativa var. aurescens (acephala), Syn:(Syn:{{{2}}}, )Gyökérzete erőteljesebb, mélyebbre hatoló, mint a fejes salátáé. Fiatal, pár hetes állapotban külsőre teljesen azonos a többi salátafélével, későbbi fejlődésében már lényeges különbség van közöttük. Míg a saláták nagy része lazább vagy keményebb fejformát hoz létre, addig a tépősaláta még rövid nappalos körülmények között sem borul be. 40-80 cm-es szártengelye, szemben a többi saláta virágtengelyével, nem ágazik el, sűrűn berakódik levelekkel. A mereven kifelé álló levelek, lehetnek szabályos kerekdedek, fodrosak, csipkések, mélyen szeldeltek, majdnem szálasak. Színük a halványzöldtől a sárgán és a vörösön át egész a sötétbarnáig terjed, a legkülönbözőbb színárnyalatokkal.

A levelek konzisztenciája a nyári salátákra jellemzően kissé durva és vastag, a levélerek erősek, de ropogósak, zsengék. Fontos jellemzője, hogy sem a levél, sem a levélér nem keserű, még idősebb korban sem. Alulról felfelé, a szár növekedésével együtt folyamatosan szedhetők a levelei, így akár levelenként is szedhető - neve is ebből ered - nem befolyásolva a fejlődését. Salátát vagy főzeléket készítenek belőle. A levelek a szárat egyenletesen körbefogják és szinte teljesen beborítják. Az egyéves növény levelei hosszú szártagúak, és magszárképződés után is fogyaszthatóak.

Leveles szára szélesen sátorozó, lapos bugavirágzatban végződik. Az egyes nyelves virágok csészelevele lándzsás, pikkelyszerű. Pártája világos okkersárga, kerék alakban szétterül, így jól látható az öt szabadon álló, zöldessárga színű porzó. A barnás színű kaszatermés bóbitája apró pikkelyekből áll, éretten a szél könnyen repíti. Ezermagtömege 0,8-1,2 g.